Kisinóci Túristaház - Nagy-Hideg-hegy - Nógrád
Ez a szakasz régóta kimaradt a sorból, mert nehéz, meredek szakasznak ígérkezett, így korábban nem mertem nekivágni. A kékkönyv szerint 20,6 km 905 m szintemelkedéssel. Mostanában sokat túráztam, ezért úgy gondoltam, hogy meg tudnám csinálni, még ha szenvedve is. Eredetileg egyedül akartam nekiindulni, de a lányom jelentkezett, hogy csatlakozna hozzám. Így is lett. Annak tudatában indultunk, hogy aznapra nagy esélye volt a záporoknak, zivataroknak.
A Kisinóci Túristaház már ismerős volt, mert máskor is innen indultunk Nagymaros irányba. Most a nehezebb irány következett. Bélyegezni nem kellett, mert múltkor mér megtettük. Az esőfelhők a közelben gyülekeztek, villámlott is a távolban, de bizakodtunk, hogy más irányba megy.
Lankásabb szakasz csak a túra elején volt, aztán az erdei út valóban kitartóan emelkedett. A közelmúltban itt is volt eső, nagy volt a páratartalom, és bár 30 fok alatt lehetett, a nagy páratartalom miatt tikkasztott a hőség. Menet közben is folyt rólam a víz, de ha megálltam, akkor méginkább. Márpedig az emelkedőn sűrűn meg kellett állni pihenni, de szerencsére bőven volt időnk, nem siettünk.
 |
| A túra kezdetén |
Az erdőben az esőknek és a párás levegőnek köszönhetően sok volt a gomba, főleg galócák és galambgombák, de most nem tudtam velük sokat foglalkozni. Az úton hamarosan egy kőkeresztre és emléktáblára bukkantunk, mely az 1935-ben meghalt Barna Feri egyetemista emlékére emeltek, aki síbalesetet szenvedett.
 |
| Talán párducgalóca |
 |
| Barna Feri emlékműve |
Gyönyörű bükkerdőben vezetett az út, de szinte alig vettem észre, mert szenvedtem a folyamatos emelkedés miatt. De aztán felértünk a Nagy-Hideg hegyre, ahol kényelmesen megettük az ebédünket, pihentünk, bélyegeztünk, és mentünk tovább. A Csóványosig még újabb emelkedők következtek.
 |
| Bükkösben |
 |
| A fák között kilátni a fák mögötti völgyre |
 |
| Elhagyott kisbusz, ami ránézésre évek óta ott áll |
 |
| Régi drótkötél pálya, amely itt-ott a földet súrolja |
 |
| Nagy-Hideg-hegyi turistaház |
 |
| Előtte tűzrakóhely |
 |
| A turistaház belseje, ahol kávéztunk egyet |
 |
| A turistaház túlfelére visszanézve |
 |
| Bélyegző a turistaházzal |
Arra most nem volt energiánk, hogy letérjünk a kék jelzésről és a csúcsig és az északi sípályáig elnézzünk. Maradtunk a kéken, mert még a Csóványosra is fel kellett jutni. Hamarosan elértük a Rakodó rétjét, ahol nagy turistaút csomópont volt, és egy fakereszt is állt. Ezután az Égés-tető kúpja irányába meredeken vezetett az út. Ezután gyakorlatilag egy síúton halad felfelé az út a Hangyás-bérc felé.
 |
| Kereszt a Rakodó rétjén |
 |
| Nagy Útelágazás |
 |
| A Rakodó nyeregnél |
 |
| Emelkedő az erdőben |
 |
| Ligetesebb rész |
Egyre több, terepszintből kiálló kőképződményt láttunk, mivel közeledtünk a Szabó-kövek felé. Egy mesterséges kőépítményt is találtunk, melyet Tóth Tamás tanár emlékére emeltek.
 |
| Természetes kőképződmény |
 |
| Nagy kövek között lenézve, talán arra kellett volna továbbmenni a Hangyás-bércre, ahol szép a kilátás |
 |
| Tóth Tamás emlékműve |
 |
| Magányos kőfal |
 |
| Egy kis kilátás a fák között, de a pára, és a fák miatt nem sokat látni |
 |
| Vilma-pihenő táblája a Korona-kövön |
A Csóványos kilátója előtt - a Vilma-pihenő után - egy szocialista Béke-emlékművet is találtunk. A kilátó környékén, és fent a kilátóban több ember is tartózkodott. A kilátó eredetileg geodéziai mérőtorony volt, a mérőpont a legfelső szinten most is megtalálható. Azonban pár éve körbeépítették a bentonépítményt korszerű, biztonságos külső lépcsővel, így már pofásabban néz ki. Fent gyönyörű a kilátás, de most a magas páratartalom miatt nem lehetett messzire ellátni.
 |
| Csóványosi-kilátó |
 |
| Béke-emlékmű |
 |
| DK-re a Naszály, és a Vörös-lő, közöttük Vác, a Szentendrei-sziget és a Duna |
 |
| Délre a Szokolyai-, Kóspallagi-medence, mögöttük a Várhegy, a Pap-hegy, Dél-Börzsöny, Visegrádi-hegység, Dobogó-kő |
 |
| ÉNY-ra a Vár-bükk és Holló-kő hullámos bérce |
 |
| ÉK-re |
 |
| Geodéziai mérőpont a lezárt felső szinten |
 |
| K-re |
Fent jöttünk rá, hogy eléggé elszaladt az idő, ezért most már kapkodni kellett a lábunkat, de lefelé már gyorsan haladtunk. Néha már szinte futottunk, de lefelé nincs bajom a futással, szinte magától szalad a lábam, segít a gravitáció. Többnyire erdőben haladtunk, de itt-ott kisebb kilátópont is akadt. Az egyik réten nagy kőkereszt, a Fultán-kereszt várt, aztán vezetett az út tovább lefelé. A Semmelweis-forrásnál (amit a turistakönyv Saj-kútnak nevez) több turista nyüzsgött, lehet, hogy elfogyott a vizük, és pótolni kellett, de mi nem álltunk meg mert túl sokan voltak. A Szőlős-mezőnél egy mocsaras tó mellett mentünk el. Az erdőből kijutva szántók és rétek tárultak elénk, már messziről lehetett látni a Nógrádi várat. Átkeltünk a Fekete-víz nevű patak hídján, oldalra jobbra nézve a Naszály hegyet is láttuk, balra nézve a Hosszú-bérc-Bárány-bérc vonulata búcsúzott. Nógrád előtt közvetlenül egy zsidó temetőt és fentebb egy kálvária is található.
 |
| Az egyik kilátópontról ennyi látszik, Szentendrei-sziget |
 |
| A Fultán-kereszt nyegében |
 |
| A Fultán-kereszt felirata egy gyilkosságról tanúsít |
 |
| Itt pihenőhely is van és turistacsomópont |
 |
| Egy mocsaras tó a Szőlős-mező mellett |
 |
| Már az erdő széle felé közeledtünk |
 |
| Előttünk Nógrád, és a Nógrádi-vár |
 |
| Kaszálók és szántóföldek |
 |
| Hosszú-bérc-Bárány-bérc vonulata |
 |
| Nini, ott a Naszály |
 |
| Már eléggé lent járt a Nap |
 |
| Előttünk a Kálvária-domb, messze a Naszály |
 |
| A zsidó temető a Kálvária-dombnál |
A Nógrádi vasútállomás mellett véget ért a mai túránk. A lányomnak is nehéz volt, de talán nem bánta meg a mai napot, azt mondta, hogy máskor is eljön.
A mai napon kb. 23 km-t tettünk meg, a pontos szintemelkedést nem tudom megmondani, mert elfelejtettem időben kikapcsolni GPS-m, de bőven 1000 m fölött lehetett. Így a mai nappal teljesítettem a kéktúrából 437,2 km-t, 37,4 %-ot.
