Badacsonytördemic - Káptalantóti - Csobánc- Szentbékkála
A második nap igen nehéznek ígérkezett. A könyv szerint 25,5 km és 1045 m szintemelkedés várt ránk.
Busszal átmentünk Badacsonytördemicre, ahol a vasútállomásnál tudtunk bélyegezni. De aztán csaltunk egy kicsit, mert a piroson (a Kuruc-tanösvényen) mentünk fel a Kűkapuig, amely kicsit könnyebb, mint a kék útvonal a Bujdosók lépcsőjével, kb. 200 m-rel kisebb szintemelkedés. Nem bántam, mert nagy volt a hőség és a páratartalom, és még sok út állt előttünk. De megfogadtam, hogy ha legközelebb erre járok, akkor majd bepótolom a kimaradt részt, a szomszédos szakasz miatt úgy is még vissza kell térnem ide.
A piros út mellett hétvégi házak, nyaralók húzódtak. Mivel ez az út is kitartóan emelkedett, és fülledt volt a levegő, hamar kiizzadtam és folyt rólam a víz. Szerencsére volt egy kis enyhe szellő, ami elviselhetőbbé tette.
 |
| Badacsonytördemici bélyegző a Rodostó turistaházzal |
 |
| A piros útvonalon visszanézve a kilátásra |
 |
| Kőzeledik a Kűkapu, néhány nagy kő jelzi |
 |
| Kilátás |
 |
| A ma útba ejtendő hegyeket láttuk magunk előtt, Csobánc |
 |
| Talán a Szigligeti-vár látszik? |
Mire felértünk a Kűkapuhoz én már hulla voltam a sok izzadástól, pedig még csak most kezdtük. Nem is volt kedvem fentebb sétálni a a kőrengeteggel ölelt úton. Örültem, hogy most már lefelé kellett menni egy darabig.
 |
| A Kűkapu mellett |
 |
| Messze a Köves-hegy látszik |
 |
| Kilátás |
 |
| Előttünk a Gulács hegye, mögötte takarásban a Csobánc, jobbra a Köves-hegy |
Takaros szőlősorokkal szegélyezett földúton haladtunk. Nemsokára emelkedni kezdtünk, merthogy a Gulács oldalába is fel kellett menni, de a csúcsára nem vezetett fel a kék. Gyakorlatilag egy sűrű, árnyékos bozótos erdő volt a hegyoldal, sok aljnövényzettel, derékig érő csalánnal és szederrel. A szűk ösvényeket a csalánok még inkább beszűkítették, megcsipdesve karunkat, lábunkat. De nem csak a csalán csípett, hanem a szúnyogok hatalmas serege, amelyek mindenhonnan felröppentek. Egy pillanatra sem lehetett megállni pihenni, mert azonnal ránktelepedtek, és csíptek ahol értek. Ahová besütütt a nap, ott egy kicsit jobb volt a helyzet. Alig vártam, hogy kijussunk onnét.
A hegyen túl aszfaltozott út következett kaszálókkal, rétekkel övezve.
 |
| Jobbról a Tóti-hegy |
 |
| Szőlősorok, és távolban a Csobánc |
 |
| A Gulács bozótjából kijőve lefelé tartunk, rálátunk a Badacsonyra |
 |
| Az aszfalt út melletti kaszáló |
 |
| A Csobánc is ott van elől |
 |
| Mellette a Köves-hegy |
 |
| Káptalantóti temploma, mögötte a Tóti-hegy |
 |
| Káptalantóti bélyegzője |
 |
| Elhagytuk Káptalantótit |
 |
| Újabb rétek mezei virágokkal |
Megcéloztuk a Csobáncot. Közben elkapott az eső, felvettük az esőkabátot és behúzodtunk a fák alá. Zuhogott, mintha dézsából öntenék, ott álltunk vagy negyed órát. Először szőlőskertek mellett mentünk el, majd a hegyen felfelé volt néhány ház is. Az egyik ház mellett (a Simontanyánál) hűtőtáska volt kirakva, benne előre elkészített szörppel, melyért egy becsületkasszába kellett fizetni. Ki volt írva málnaszörp és bodzaszörp, de a málna már sajnos elfogyott. Mivel a rengeteg izzadással sok vizet veszítettem, szomjas voltam, ezért vettem egy üveggel. A szörp talán már enyhén forrásnak, erjedésnek indult, mert volt egy pici "murci" íze, de most minden jól esett. A tanya körül egyébként egy házinyúl rohangált szabadon.
A hegyoldalból már elegem volt, de egyre csak vezetett felfelé. Fent a kilátás kárpótolta fáradságomat, a mai nap legszebb helye tárult elém. Az esőfelhők is elvonultak, kisütött a nap, szép volt a panoráma. Csobánc várának maradványait és körbenéztük, bélyegeztünk és indultunk lefelé.
 |
| A Szentgyörgy-hegy |
 |
| A Csobánc tetején kilátás keletre a Káli-medencére |
 |
| A Hegyes-tű és a Fekete-hegy is látszik |
 |
| Napsütéses vadvirágos hegyoldal |
 |
| A vár maradványa a Habsburgok robbantása után |
 |
| Nyugat felé nézve valószínűleg Gyulakeszit látjuk |
 |
| A Szentgyörgy-hegy és a Vár-hegy (Szigliget) is látszik |
 |
| A Badacsony és a Gulács |
 |
| Panorámakép dél felé |
 |
| Panorámakép észak felé, Bakony felé |
 |
| Panorámakép nyugat felé, a Haláp is látszik |
 |
| Csobánci bélyegző |
Megkönnyebbültem, hogy már lefelé kell menni. Útközben levendula ültetvényt is találtunk. Közben volt egy kis eltévedés is, a fáradtságtól már annyira nem tudtunk figyelni. A hegyről leérve egy darabig szintben haladtunk réteken, legelőkön át, de a végén jött még egy kis fekete leves. Újabb kisebb hegyet kellett megmászni, még szerencse, hogy nem túl túl meredeket. Már nagyon fáradt voltam, túrabot nélkül nem is bírtam volna. Felértünk a Szentbékkálai kőtengerhez, ahol különböző formájú nagy szikladarabok (homokkövek) hevertek különböző csoportosításban.
 |
| Levendula |
 |
| Ligetes rétek |
 |
| Marhalegelők |
 |
| Visszatekintés a ma megjárt hegyekre, jobb oldalt egy fura útirányjelző, amelyből errefelé több is akadt |
 |
| Kaszáló |
 |
| Kőtenger Szentbékkála mellett |
 |
| Kálvária stációk Szentbékkála előtt |
Beértünk a jól ismert Szentbékkálára, a kocsit a megszokott helyén találtuk, senki nem bántotta.
 |
| A hazafelé úton még láttuk a Hegyestű hegyet |
A mai napon 26,26 km-t tettünk meg, hiába kerültük ki a Bújdosók lépcsőjét, mégis 1022 m szintemelkedést mutatott a GPS-m. Így a mai nappal teljesítettem a kéktúrából 416,6 km-t, 35,6 %-ot.
A két nap összesen 50 km-t tettem meg.
