Nógrádsipek- Szandaváralja

Nógrádsipek - Cserhátsurány - Terény - Szandaváralja

Tavaly kimaradt egy szakasz a Cserhát közepéből, mert ide elég rossz a buszközlekedés. Emiatt ezt csak munkanapon, és nyári hosszú nappalon lehet megcsinálni. A kékkönyv szerint 19,4 km hosszú táv, 535 m emelkedővel.

Otthonról autóval indultunk. Mivel Becskén is keresztülmentünk, ezért kihasználtam a lehetőséget, hogy megnézzük a buddhista sztúpát. Gyalog már voltunk Becskén (szintén kéktúrán), de akkor nem volt időnk és energiánk kitérőt tenni a sztúpa irányába.

Megvilágosodás-sztúpa a Csiga-hegyen

Becske a Csiga-hegyről

Továbbmentünk, és Szandaváralja központjában parkoltunk le. 9:55-re volt kiírva a busz érkezése. A buszmegállóban tájékoztató táblák voltak kihelyezve. Például:

Vicces kép, miszerint a fák odvai sokféle élőlénynek adnak otthont, és egy fickó van lefényképezve az odúban

Utazásunk kacifántos volt, összesen négy busszal utaztunk, háromszor szálltunk át (Magyarnándoron, Balassagyarmaton, Szécsényben). Az egyik átszállást az egyik buszsofőr javasolta, hogy biztosabban elérjük a csatlakozást. Utólag is köszi!

Így aztán csak dél körül értünk Nógrádsipekre.

Vélhetően egy Nógrádsipeki fafaragó otthona

Gyönyörűszép faragott kapuja van a temetőnek is

A magasútról rálátni a Nagy-Sándor-kúriára

Mi lehet az a ház fent a dombon?

A nógrádsipeki  Szent Imre Templom

A Balás Kornél-kúria a templom mellől így látszik

Nepomuki Szt. János szobor (nagyon egyedi)

Háborús emlékművek egymás mellett

A templom előtti szép kis parkban pár percre megálltunk, a párom bement a park mellett lévő Palóc Coopba üdítőt venni. Közben lecipzároztam a nadrágom szárát, mert már nagyon meleg volt így délben.

Kisétáltunk a faluból, legelők, szántók, erdők mellett folytatódott utunk. Balról a Csina-patak kísért egy darabig, jobbról villanyvezeték.

A távolban lovak legelésznek

Balra a Csina-patak elkanyarodik tőlünk

Emelkedik az út, távvezetéket keresztezünk

A Puszta-szőlő szántója

A szántókon mindenfelé napraforgók virágoztak, úgy látszik, hogy errefelé ez a sláger takarmánynövény. Nagyon szép.

Bozótos terület mellett haladtunk el, aztán betértünk egy erdőbe, de kiderült, hogy nem ez a hivatalos jelzett út (az mellette ment nem messze), de jól esett az árnyékban menni.

Többször előfordult, hogy tisztáson mentünk át, amelyek egy részén kukoricatáblát alakítottak ki, melyet magaslesek vettek körbe. A kéktúra turistakalauz könyv ezt a részt vadföldnek nevezi. A kukoricát a vadak már félig lerágták. Itt aztán könnyű vadászni, mikor odajönnek lakmározni az állatok, szerintem ez egy nem túl tisztességes vadászati mód.

Visszatekintés egy emelkedőről. Pofás kis táj.

Visszatekintés a bérc tetejéről

Egy tisztásról szép a kilátás É-i irányba.

Északon távoli magas hegyek is látszódnak, az már biztos Szlovákia.

Kicsit továbbmenve, a Hegyes csúcsát megkerülve, még mielőtt délnek kanyarodnánk, újra szép kilátást látunk.

Lehet, hogy a Naszály látszik ide a távolban?

Ez meg a Szanda hegy hármas kúpja

Ligetes táj, mintha egy csíkban fűnyíróval nyírták volna

Délnek fordulva nemsokára kiértünk Cserhátsurány régi Széchenyi útjára egy nagy szántó mellett, innen már rálátni a településre, és más szép helyekre, és a környező hegyekre is.

A szántó túloldalán a Kasza-hegy, távolban a mátrai Muzsla-gerinc is látszik

Előttünk Cserhátsurány látszik, mögötte a Vicsi-hegy, távolban a Hucskő-hegy, és a Szanda

Virágzó napraforgó táblák

Hátrafelé tekintés

Cserhátsurányba beérve nemsokára egy kis boltot találtunk, beruccantunk egy kis hűtött üdítőért. A boltos kiadós beszélgetésbe kezdett az aktuális világhelyzetről, és egyebekről, de egy idő után kénytelenek voltunk elindulni, mert haladni kellett. Két kastély mellett is elhaladtunk, majd a katolikus templom felé kitérőt tettünk. Közben egy OKT-s turistatáblánál pecsételtünk.

 

Cserhátsurányi bélyegző a katolikus templommal

 

A barokk Simonyi-kastély

A Jánossy-kastély a kíváncsiskodóktól elkerítve

A műemlék római katolikus templomhoz hosszú lépcsősoron lehetett feljutni

Eredeti része 1344-ban épült, de később más stílusban hozzáépítettek

A gótikus torony

Lépcső lefelé

Sajnos szokás szerint ez a templom sem volt nyitva. 

Az országúton bandukolva kiértünk a településről, de előtte egy közkútnál feltankoltunk, isteni finom volt a víz.

Mentünk-mentünk egy szép dimbes-dombos vidéken a tűző napon. Hosszú ideig sehol nem volt árnyék. A nap kiszívta az erőnket, és az emelkedőkön egyre nehezebb volt felmenni. Éreztem, hogy a lábam kissé megdagadt a cipőben, a kis lábujjamat is elkezdte dörzsölni. A kezünk, ujjaink is dagadtak, alig lehetett összeszorítani. Hát igen, nem való ilyen kánikulai túra a szívbetegeknek.

Száraz volt az út, de itt-ott mély pocsolya nyomai maradtak meg. A sáros foltok felett kék lepkék csoportosultak, mindenhol ezt lehetett látni.

A fényképen nehezen látni, de sok kis kék lepke volt

A látkép egyébként gyönyörű volt, nagyon szeretem az ilyen vidéket, de most kínlódva mentem végig az úton.

Felfelé haladt az út

Visszatekintve. A kép jobb oldalán a "Palócok vigyázó nagykeresztje" látható Herencsény völgye fölött

Arról jöttünk, arra volt Cserhátsurány

Egy idő után ereszkedni kezdtünk, majd az úticélunkat is hamarosan megláttuk.

Balra messze Szanda, előttünk Terény, mögötte a Szanda hegy hármas csúcsa

Ajaj, ide még fel kell mászni a Hársas-hegyre

A Hársas-hegyre tartós emelkedő (vízszintes szakaszok nélkül) vezetett fel, alig vártam, hogy vége legyen. 

 

Visszanézve a Majorság, a Vicsi-hegy és a Kegyetlen -hegy, a távolban valamelyik szlovák hegy lehet

 

A túloldalt egy temetőhöz értünk, amely körbe volt kerítve, és a kapu csukva volt. Rimánkodtunk, hogy ne legyen bezárva, mert csak arra vezetett tovább az út. Hál Istennek, nyílt a kapu. Átvágtunk a temetőn, amelyben olyan régi fejfák is voltak (barokk stílus), amelyeken már rég olvashatatlan volt a felirat. A falu elég szegényesnek tűnt, az egyik utcában Hollókőhöz hasonlóan műemlék jellegű palóc házak sorakoztak mesterségekre utaló táblákkal. A XIII. században épült katolikus templomra csak rápillantottam, úgy sem volt valószínűleg nyitva.

A faluból kiérve szántóföldek közötti dűlőutakon vezetett az út, itt sem volt árnyék, de már estefelé volt, ezért nem zavart.

 

Szántóföldek között, visszanézve Terényre

A szántóföldeknél már majdnem elértük Szandát, de éles kanyarral jobbra kellett fordulni.

 

Szanda felé

 

Feljutunk a Hucskő-hegyre, elmegyünk egy átjátszótorony mellett, amelyet már utunk elején is láttunk messziről. Ki gondolta volna akkor, hogy ilyen távolra is eljövünk. Olyan fáradtak vagyunk, hogy szét sem nézünk.

Már látni a várat.

Innen már meglepően hamar lejutottunk a kocsinkhoz, Szandaváraljára.

A Becskei kiruccanással együtt 22 km hosszú gyaloglás, 498 m szintemelkedés, 35755 lépés volt a mai túrán. A Kéktúrából összesen 162,3 km-t, 13,9 százalékot teljesítettünk.