Pilisszentlászló - Sikárosi erdészház - Dobogókő - Pilisszentkereszt
Már megtörtént az óraátállítás, ezért egy közeli, rövid szakaszt kellett választani, hogy sötétedésig végezzünk. Ez a szakasz a könyv szerint 14,6 km hosszú, 510 m szintemelkedéssel.
Pomázon parkoltunk le az autóval, onnan HÉV-vel kellett menni Szentendréig. A HÉV jegyet csak egy automatánál lehetett megvenni, és ebbe rendesen beletörött a bicskám, mert a sokféle jegy közül nem tudtam, hogy melyiket kell választani. Először tévesen helyközi jegyet választottam, úgyhogy kétszer vettük meg a jegyet. Kb. ilyen az, mikor Mucsajröcsögéről felmennek a parasztok a nagyvárosba, és nem tudnak eligazodni, és nincs emberi segítség, csak egy automata. Sebaj Tóbiás! Több is veszett már Mohácsnál!
Szentendrén a buszállomáson buszra kellett szállni, amely elvitt Pilisszentlászlóra. A buszról leszállván kerestük a kék jelzést, amelyet meg is találtunk egy pecsételőhely jelzéssel együtt. Jóhiszeműen arra indultunk, de csak a falu végén tűnt fel, hogy ez a kék jelzés egyre zöldebb. Végig zöldeskék volt, de először még több volt benne a kék. Isten bizony, nem vagyok színvak, de ez most átvert. De legalább láthattuk a falu templomát és a Kálváriát. Egyébként ebbe az irányba rengeteg ember indult el, olyan volt, mint egy búcsújárás. A térképet elővéve azt láttam, hogy Visegrádra vezet. Vajon ma (halottak napján) miért ment ilyen sok túrázó Visegrádra a zöldön? Fogalmam sincs.
 |
| A Pilisszentlászlói Szent László Király-templom és a kálvária |
Szóval vissza kellett fordulnunk, és visszamenni a központba, hogy megtaláljuk a helyes utat. Ez nem az én napom. - gondoltam.
 |
| Kápolna Pilisszentlászló központjában |
 |
| Egyedi téglakerítés Pilisszentlászlón |
 |
| Kis Rigó vendéglő a település szélén, itt is van pecsét |
Ezután betértünk az erdőbe az Öreg-nyílás völgye felé.
 |
| Csodás őszi erdő |
 |
| Az Öreg-nyílás-völgy |
 | |
| Keresztezzük a völgy vízmosását |
Hamarosan leértünk a Bükkös-patakhoz. Most alig volt benne víz (már régen volt eső), és azt a kevés vizet is eltakarták a lehullott falevelek. Utunk során többször kereszteztük a patakot hol fahídon, hol kavicsokon, fadarabokon lépdelve. Jellegzetes illatot éreztünk itt végig a patak melletti völgyben, amely leginkább a törkölyre emlékeztetett, amelyet a szőlőlé kisutulása után lehet érezni. Valószínűleg a korhadó falevelek illata.
 |
| A Bükkös-patak |
Többször láttunk padokkal ellátott pihenőhelyeket, az egyiknél, egy régi ifjúsági tábornál megettük az ebédünket. Ez a pihenőterület olyan hatalmas nagy, hogy rengeteg sátor elférne rajta, gondolom, volt is rá példa a múltban.
Elértük a Kárpát-forrást, amelyből kevés víz csordogált.
 |
| A Kárpát-forrás |
 |
| Tipikus útjelzés errefelé |
Elmentünk a Lenkó-emlékmű mellett, amelyen a felirat már nem is nagyon olvasható. 1917-ben itt halt meg Lenkó Ede, egy természetjáró egyesület alapító tagja.
 |
| Lenkó-emlékmű |
Ezután jött a legproblémásabb Bükkös-patak átkelés és a Sikárosi erdészháznál találtuk magunkat, ahol pecsételni is kellett. Szegény fába már rég belenőtt a régi pecsétdoboz, ennek ellenére az új dobozt is a fára rakták.
 |
| A Sikárosi erdészháznál |
 |
| Az erdészház előtti tisztás |
 |
| A Sikárosi erdészház pecsétje az erdészházzal |
Egy kisebb erdőbe betérve megtaláltuk a Szilágyi Bernát-forrást, de víz nem folyt belőle.
 |
| A Szilágyi-Bernát forrás |
 |
| Itt pataknak kéne futnia |
 |
| Egy-két öreg fenyő mementóként |
Kiérve a nyitott Sikárosi-rétre a Bükkipuszta elvadult területe, kidőlt kerítése mellett haladtunk el. A Bükkipusztának szomorú története van. Itt egy majorság, egy birtok volt régen, az egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosság helyszíne. 5 kamaszfiút öltek meg itt 1947-ben (és a közelben egy házaspárt), vélhetően egy szökött szovjet katona volt a tettes, de abban az időben nem lehetett ezt beismerni, ezért inkább szökött SS katonák ellen indítottak hajtóvadászatot. Hogy nehogy kiderüljön az igazság, a pesti rendőrkapitány, és az AVO vezetője vették kezükbe a nyomozást. Hivatalosan soha nem találták meg a tettest.
De ez a hely nem csak erről tanúskodik, Hogy-hogy nem véletlenül a birtoképületet is szétlőtték egy hadgyakorlat során egy-két évvel ezután. Valaki nagyon haragudhatott a birtokosra, mert még a Gulágra is elküldték valamilyen koholt váddal.
Mondhatnánk, hogy ez egy elátkozott hely, pedig olyan szép.
 |
| A Sikárosi-medence |
 |
| Bizonyára az a Som-hegy |
Megint találkoztunk a Bükkös-patakkal. Aztán meredek szerpentines emelkedő kezdődött, kereszteztünk egy aszfaltos utat is. Egyre több bosszantó terepbiciklis jelent meg, azért bosszantó, mert mindig félre kell állni, mikor jönnek. Sőt néha félre kell ugrani, olyan sebességgel jönnek a lejtőn, és a féket nem ismerik. Rendszerint megköszönik a félreállásunkat, de mikor már a 10-ik jön, akkor kezdjük unni.
Az Öreg-vágás-hegy közelében már enyhült az emelkedő, de a GPS-n folyamatosan figyeltem, hogy mennyi emelkedő lesz még Dobogókőig, mert már mindketten fáradtak voltunk.
 |
| Itt már emelkedtünk felfelé |
 |
| Hátratekintve |
Egyre több kószáló embert láttunk hétköznapi ruhában, hátizsák nélkül. Ez azt jelenti, hogy a közelben valahol autóparkoló található. Tehát közel voltunk már Dobogókőhöz. És valóban, hamarosan előbukkantak Dobogókő építményei.
 |
| A dobogókői sípálya |
 |
| A Makovecz Imre által tervezett büfét éppen felújítják |
 |
| A belülről leégett Nimród hotel |
 |
| A kilátóhelyről |
 |
| Jobb oldalt még a Naszály is látszik |
 | |
| Az erdő fohásza |
 |
| Nagyboldogasszony egy faodúban |
A Makovecz épületbeli büfé ki volt helyezve egy lakókocsiba a felújítás miatt. Nagyon megkívántam a palacsintát, de sajnos már elfogyott. Elmentünk a a leégett - jobb napokat látott - Nimród hotel mellett, belül az épületben hallhatóan katasztrófaturisták bóklásztak. Kb. 10 éve töltöttünk itt 4-5 napot június végén, akkor is már használaton kívül volt a szálloda, de még nem volt leégve.
Most nyüzsögtek az emberek mindenhol, a kilátónál is alig lehetett elférni. Hideg szél fújt fel kellett vennem a sapkám.
A régi báró Eötvös Loránd menedékház (faépület) tornácán tartózkodó kedves hölgy beinvitált a Turistamúzeumba pecsételni, mert látta, hogy a pecsétet keresem. Itt rengeteg régi pecsét található, mindből nyomtam egyet-egyet a füzet hátuljába.
 |
| Dobogókői pecsétgyűjtemény |
De azért pecsételtem az új báró Eötvös Loránd menedékháznál (kőépület) is a jelenleg érvényben lévő OKT pecséttel a füzet megfelelő helyére.
 |
| Dobogókői pecsét a Turistamúzeummal |
A továbbiakban nem nézelődtünk, hanem siettünk tovább, hogy még sötétedés előtt leérjünk a hegyről.
 |
| Már alacsonyan járt a Nap |
 |
| A Hideg-lyuk sziklahasadék |
A Hideg-lyuk után elértük a Zsivány-sziklákat.
 |
| Közeli bükkfa |
 |
| A Zsivány-sziklák |
A Zsivány-szikláknál és a sziklák tetején nagyon sok ember lődörgött,pedig nekem már nagyon pisilni kellett. Jó messzire elmentünk, mire úgy el tudtam végezni e tevékenységet, hogy nem láttak.
Lefelé már könnyű volt az út, kapkodtuk a lábunkat, hogy elérjük a következő buszt, mert nem akartunk egy órát várni a buszmegállóban. Le is értünk elég gyorsan Pilisszentkeresztre, ahol egy kihalt italbolt előtt bélyegeztem.
 |
| Pilisszentkereszti pecsét, ami nem tudom, hogy mit ábrázol |
A buszt rendben elértük, szűken fel is fértünk rá (tele volt). A busz elvitt Pomázig, ahol a kocsink már várt ránk.
Végül a GPS szerint a táv 18,2 km lett, 785 m szintemelkedéssel, 28868 lépéssel. Ezzel a teljes távból 231 km-t teljesítettünk, 19,8 %-ot.
