Nagyvázsony- Szentbékkála

 Nagyvázsony - Csicsói erdészház - Balatonhenye - Szentbékkála

Ismét kollégákkal, ismerősökkel eredtem neki egy kétnapos túrára. A z első nap a cél 22,4 km volt 410 m szintemelkedéssel, nem tűnt túl nehéznek..

Szentbékkálán foglaltunk szállást, ezért az autónkkal ott parkoltuk le. A parkolás itt elég nehézkes, mert az itteni szűk utcákban nincs parkolóhely, csak a falun kívül, kint a pusztában van kijelölve egy placc parkolás céljára,  de aki keres, talál bentebb is, bár nehezen. Egyébként nagyon szép kis település, tipp-topp karban van tartva. 

Ennél a vendéglátó helynél volt régen a bélyegző

Szép előkert

Gyönyörű régi homlokzatok jellemzik Szentbékkálát

A buszmegálló előtti hagyományos épület

Buszra szálltunk, amely átszállás nélkül vitt Nagyvázsonyba, ennek ellenére az utazás meglepően sokáig tartott, mivel a busz minden apró településre bekanyarodott.

A buszból levendulamezőket láttunk

Nagyvázsonyon bementünk az első presszóba, és megittunk egy kávét. Közben gyenge eső kezdődött, de mire elővettük az esőkabátot, már szinte rögtön el is tehettük. Nagyvázsonyon nemrég jártunk, úgyhogy a várhoz már be sem kanyarodtunk, hanem a legrövidebb úton rácsatlakoztunk a kéktúra útvonalra.

A turistautat látva feltételezhető volt, hogy előző nap hatalmas zivatar lehetett, mert csúszós sárréteg borította az utat, és nagyon fülledt volt a levegő. Még mikor el sem indultam, már akkor csurom víz voltam az izzadtságtól. Ez az az időjárás, amire azt mondják, hogy ilyenkor a szívbetegek ne terheljék magukat. Na, tessék - gondoltam magamban - én meg itt vagyok, és még előttem van 23 kilométernyi hegymászás. Csak az orvosom meg ne tudja.

Kiérve a település szélére elmentünk egy temető mellett, és rövid erdei séta után egy pálos kolostorromra bukkantunk, ahol Kinizsi Pált (és Horváth Márkot, Kinizsi özvegyének második férjét) anno eltemették. 

A vár abban az irányban van, de most kihagytuk

A temető felé

A temető bejárata

A Szent Mihály kolostor romjai a Szent Mihály-dombon

A híres sírok

Lassan mindent benő a növényzet

Régi kút a kolostor felé vezető úton

Egy darabig a komor tölgyerdőben mentünk tovább, majd végre kibukkantunk egy szép rétre. Sajnos a Szent Ilona kápolna romjához nem tettünk kitérőt, nem volt jelölve az út mellett, ezért elmentünk mellette. Útitársaim egyébként is diktálták a tempót rendesen, így kevésbé lehetett nézelődni.

A Vázsonyi-séd völgye

famatuzsálem

Rétek

A lepkeraj valószínűleg egy dögön vagy egy kakin lakmározott 

Távolban látszódik a Kab-hegy

A réten kaszanyűg bükköny lila foltjai szépítik a tájat

A szép rétről visszajutottunk egy szintén szép erdőbe, a Tálodi-erdőbe. A közelben volt kb. 1550-ig a Tálod nevű falu, amelyet a törökök feldúltak, és elnéptelenedett, kihalt. A tálodi pálos kolostor romja most is ott van az erdőben, a Kinizsi-forrás mellett, a rom szinte egyetlen falból áll, amely már századok óta dacol a fizika erőivel, nem hajlandó ledőlni, pedig igencsak ferde, és nem merevíti semmi.

A Tálodi-erdőben

A Kinizsi-forrás

A Tálodi pálos kolostorrom

Sáros erdei út, látszik, hogy tegnap esett

Ezután elértük a Csicsói erdészházat, ahol pecsételni kellett. Errefelé az út nagy szemcseméretű köves út, amelyen nem túl kényelmes gyalogolni, mert a nagy kövek a cipő talpán is átnyomódnak, és egy idő után fáj az ember talpa. Főleg, hogy egy olcsóbb, vékonyabb talpú túracipőben voltam. A köves makadámút végtelennek tűnt, pedig már szívesen letértünk volna róla, a talpunk igencsak tiltakozott.

A Csicsói erdészház

Durva makadámút

Végre letérhettünk, az útról. Ez a nyiladék volt a megmentő, aztán jött egy erdő.

Erdő után szántóföld az elmaradhatatlan villanypásztorral

Egyre szépült a táj, rétek és gyönyörű kilátás a hegyekre. A réteken 1-2 cm víz állt, a tegnapi eső miatt. A túristaút is tocsogott, egy idő után átázott a cipőm, de a melegben ez nem volt túl nagy gond. Éreztem, hogy a zoknim is vizes, de nem lett vízhólyagom, hálistennek.

Felhagyott legelő

A réten itt-ott összegyűltek a vízek

Ereszkedés közben a Gulács kúpja kéklik előttünk, és a Balaton is látszik

Panorámakép

A nap csúcspontja a Káli-medence látványa

Keletebbre nézve is szép a látvány

Balatonhenyére értünk, de nem volt időnk a henyélésre, bélyegeztünk és mentünk tovább.

Világháborús emlékmű

A református templom

Régi szép lakóházak

Réteken mentünk keresztül, ahonnan szép a kilátás, majd erdők és mezők váltakoztak, szép vidék az biztos. Úgy láttam, hogy itt jócskán megváltozott az útvonal a közelmúltban, a 2019-s kéktúra könyv még nem erre vezetett.

Közben telefonált a szállótulajdonos, hogy mikor érünk már oda, úgyhogy mostantól sietni kellett, mert már nagyon várt minket. Fairtásos részeken is keresztül mentünk, és egy lejtős útszakasz után kiértünk a Bika-tóhoz.

Vizes erdei út

Itt is tocsogtunk rendesen, a fű alatt víz állt

Talán ez volt a Bika-tó

Még nyílt az írisz

Az Eötvös Károly-kilátó a Fekete-hegyen magasodik . Felmentünk, de már erősen szürkülődött, de így is egyedi, és szép volt a kilátás. Egy túrázó odafönt iszogatta a sörét, nem sietett sehová, valószínűleg ott akart aludni, bivakolni.

Nyugatra nézve a kilátóból (talán a szigligeti Várhegy és Szengyörgy-hegy)

Délnyugat (talán a Badacsony és a Gulács)

Dél a Balatonnal

Dél

Délkelet

Siettünk a kacskaringós, majd meredeken ereszkedő erdei utakon, hogy végre a szállásra érjünk. A lakott terület közelében szép erdei kaput találtunk.

Aztán egyre több szőlészet, családi borászat akadt az utunkba, de már egyre sötétebb volt.

Egy buddhista kapu a Dalai Láma egyik idézetével

Szőlőhegyek az elmaradhatatlan villanypásztorral

A Fruzsi nevű szállás nagyon szuper volt, minden megtalálható volt benne, ami egy apartmanban szükséges. Ötletes díszítések, dekorációk tették vidámabbá, rend és tisztaság jellemezte. (De sajnos csak készpénzzel lehetett fizetni.)

A GPS-m szerint ma 23,7 km-t mentünk, és 675 m szintemelkedést. A mai nappal teljesítettem a kéktúrából 391,1 km-t, 33,5 %-ot.