Katalinpuszta - Magyarkút - Lokó-pihenő - Nógrád
A férjem isiásza javult, és sikerült egy kis időt szakítani kéktúrázásra.
A mára kinézett szakasz a Börzsönyben a Katalinpuszta - Magyarkút - Lokó-pihenő - Nógrád lett, amely nem tűnt túl hosszúnak, és túl nehéznek. A kékkönyv szerinti hossza 13,7 km, 410 m emelkedővel.
Nógrádon a helyi bolt előtt, a buszmegállóknál parkoltunk le autónkkal. Még volt idő beugrani néhány csemegéért a boltba.
 |
| Az nógrádi evangélikus templom |
 |
| A Nógrádi vár, előtérben a tűzoltó emlékművel (Szent Flórián szobor) |
Majd felszálltunk a Szendehely - Katalinpuszta felé közlekedő járatra. A buszsofőr olyan álmos fejjel adta a jegyeket, hogy komoly aggodalmaim támadtak, hogy épségben odaérünk Katalinpusztára. De végül gond nélkül tettük meg a kb. 10 km-s utat. A katalinpusztai buszmegálló kb. 1-1,5 km található a kéktúra útvonalától, ezt a távot a piros jelzésen tettük meg a Naszály hegy oldalában. Ezen az úton található Rockenbauer Pál emlékére emelt kopjafa, ott ahol a "Másfélmillió lépés Magyarországon" alkotója eldobta magától az életet.
 |
| Rockenbauer Pál emlékmű |
Beértünk Katalinpusztára, ahol egy kiránduló központ, és tanösvények találhatók. De most szinte kihalt volt minden.
 |
| A Gyadai tanösvény eleje |
 |
| A felduzzasztott Lósi-patak |
Innen indult a tulajdonképpeni kéktúránk. Bélyegeztünk az erdei iskola esőbeállójában, és nekiindultunk.
 |
| Katalinpusztai bélyegző a Krándulóközpont építményével |
Amúgy a település másik bélyegzője a Szepi Fogadónál van.
Rövid kerékpárútszakaszon sétáltunk be Szendehelyre, majd a templom előtt kereszteztük a 2-s főutat, s több emlékmű mellett is elhaladtunk. A feliratokból láttuk, hogy ez egy német (sváb) nemzetiségű település.
 |
| Málenkij robot emlékmű |
Lakóházak között vezetett az utunk. Anno itt hatalmas, többszintes, többgenerációs családi házak épültek, valószínűleg a nyolcvanas években. Drága lehet a kifűtésük, több ház előtt rönkfák voltak felhalmozva, amelyeket éppen akkor hasogattak fel tűzifának a helyi emberek. Vélhetően itt olcsóbb a tűzifa, mint az Alföldön.
Kiértünk Szendehelyről, és sajnos az ott lévő Szentháromság-kápolnát észre sem vettem, biztos fák takarták.
 | |
| Egy erdőszélen elhagytuk a települést |
 | |
| Virágzó domboldalak mellett |
Az erdőben a Keskeny-bükki-patak mellett, erdei makadámúton haladtunk, csak egy-két helyen volt sáros az út az árnyékos részeken. Jobbra kitérőt tettünk az Aranyos-kút forráshoz, ahol megkerestem egy geoládát is. A forrás csak kicsit csörgedezett, ezért itt sajnos nem gyűjtöttem vizet.
Továbbmentünk - nagyobb kitérővel- Magyarkútra az Irma-forráshoz, de itt sem tudtam vizet venni, mert a forrás kivezetőcsöve is víz alatt volt. Bementünk a helyi kocsmába, ahol levendulaszörpöt ittam a teraszon. A kerítésnél pecsételtünk, és visszasétáltunk a kékútra.
 |
| Magyarkúti pecsét az Irma-forrással |
Kezdett nagyon dögmeleg lenni, és már alig volt vizem. Kezdődtek az emelkedők,és mivel fél évig nem túráztam, többször kellemetlenül bedobogósodott a szívem, ezért sűrűn pihentem. A Magas-hegy gerincén egy embercsoportot pillantottunk meg, akik előttünk haladtak. Jé, vannak nálunk lassabbak is, akiket utolértünk? - gondoltuk magunkban. De utóbb kiderült, hogy ők máshonnan indultak, Szokolyáról, ezért nem láttuk őket korábban. Ez Nagy-Kő-hegyen derült ki, a Lokó-pihenőnél. A Lokomotív Turista Egyesület tagjai voltak, ők építették 2009-ben a pihenő épületét, és most évfordulót ünnepeltek. Ez az egyesület indította a kéktúra mozgalmat. Az egyik tagjuk annyira szóval tartott minket, hogy nem is volt időnk megnézni a Dunakanyarra néző látképet. Sietve pecsételtünk, és elindultunk lefelé a hegyről.
 | |
| A Lokó-pihenő pecsétje a pihenő esőbeállójával |
 |
| Ezt láttam a Lokó-pihenőből, Szokolya település |
Most már lefelé haladt az út. Szembe jött egy férfi túrázó, akivel szóba elegyedtünk, és kiderült nem is olyan messze lakunk egymástól, ezért telefonszámot cseréltünk, egy esetleges későbbi közös túrázáshoz.
Fáradt emberek jöttek velünk szembe, kérdezgették, hogy mennyi emelkedő van még hátra. Mögöttünk kutyasétáltató helyi emberek jöttek, akik játsza sétáltak hegynek fel és hegynek le, le is hagytak minket. Közeledtünk Nógrádhoz, leértünk a Les-völgybe.
 |
| Les-völgyi rét |
De már látszott, Nógrád, a Nógrádi-vár és a Magas-Börzsöny is.
 |
| Kéklik a Magas-Börzsöny |
 | |
| A vár |
 |
| Séta a napos réten |
Bélyegezni a vasútállomás melletti táblán lehetett.
 |
| Nógrádi bélyegző a várral |
Befejeztük a mai kéktúrát, de még messze volt az autónk, a település közepén, kifáradtunk, mire odaértünk. A vár megnézésére már nem volt energiánk, talán máskor.
A vége 30593 lépés lett, kb. 20 km, 468 m emelkedés.
Összesen 142,9
km-t teljesítettünk a kéktúrából, 12,2 %-t.
