Felsőtold - Hollókő - Nógrádsipek
A mára tervezett szakasz 15,72 km hosszú 563 m emelkedéssel.
Nógrádsipekig autóval mentünk, ahol a polgármesteri hivatal (Balás Barna-kúria) előtt álltunk meg. Majd elsétáltunk a buszmegállóig, s Széchényi átszállással értünk Felsőtoldra.
A busz bement Hollókőre is, de még csak a néptelen utcákat láttuk.
 |
A Hollókői bekötőút torkolatát egy holló őrzi a kövön
|
Aztán Felsőtoldnál ott folytattuk, ahol a múltkor abbahagytuk.
 |
Felsőtoldi későbarokk harangtorony
|
Mostanában errefelé több eső eshetett, mert a sárt kellett kerülgetnünk a földúton. De amint emelkedni kezdett az út, a sár is eltűnt.
 |
Felfelé a Háló-hegyen
|
 |
Visszafelé tekintve Felsőtoldra
|
Itt valami turpisság volt az útvonalban, mert a nálunk lévő 2019-s kiadású térkép egy kicsit másfelé vezetett, mint a felfestés. Mi követtük a jeleket, amely felvezetett a Szár-hegyre, nem pedig a Szekerce-patak völgyébe, mint régen, ez valószínűleg jól megnövelte a tervezett szintemelkedést. Később rákerestem, hogy az idén megváltoztatták az útvonalat.
A Szár-hegyről a Szekerce-patak völgyébe, Farkaskútvölgyre lehet rálátni:
 |
Bal szélen még a Tepke is látszik egy kicsit
|
 |
| A Fekete-hegy |
 |
Ott lent ment régen a kék
|
Már nem kellett sokat menni, hogy első úticélunkhoz érjünk.
 |
Nini, ez már Hollókő
|
 |
Előbukkant a vár is
|
 |
Szépen helyreállították
|
 |
Pusztavár-hegy és Dobogó-tető hegyei
|
A vár megtekintéséhez kicsit le kellett térni a kéktúra útjáról. Amint bementünk a 3-5 m vastag falú várba, a GPS készülék elvesztette a jelet, néha újra megtalálta, ilyenkor mindig csippantott egyet.
Megnéztük a berendezett helyiségeket, komoly kiállítás ugyan nincs, de nagyon szép a kilátás, érdemes felmenni. A szél nagyon erős volt a várnál, a kabátot is fel kellett venni.
Lementünk a faluba. Reggel a busz is bejött a központba, de akkor még teljesen üres volt a nagy parkoló, most meg már tele volt autókkal. Az emberek nyüzsögtek a környéken, nemhiába, Hollókő a világörökség része.
 |
Hollókői pecsét a várral
|
A kocsmánál már nem volt pecsét, mint régebben, csak a látogatóközpont előtt, ahol 3 bélyegzőpárna is ki volt rakva mellé, ez igen, nem semmi gondoskodás! Mellékesen megfigyeltem,hogy mostanában a pandémia miatt sok vendéglátó egységből kirakták a pecsétet, általában csak a kerthelyiségbe, vagy a külső falra, de néha teljesen megszüntették.
 |
Hollókő központja
|
 |
Errefelé divatosak a szalmabábúk
|
 |
Az egyik ófalui ház
|
 |
A fatornyos templom
|
Kár, hogy nem egy héttel később jöttünk, mert a plakátok szerint akkor majd népviseletben vonulnak fel itt az emberek egy rendezvény alkalmával.
 |
Az Ófalu végén előbukkant a vár
|
Jóval később, a falut elhagyva újra megláttuk a várat:
 |
| Öreg gyümölcsfák között egy domboldalon ereszkedtünk lefelé (az alma finom) | |
|
|
|
|
|
|
|
 |
Majd jóval később megint ereszkedni kellett (visszatekintve az útra)
|
 |
A Bükk-völgybe lefelé
|
 |
A Pusztavár-hegy és Rózsáspuszta rétje
|
 |
Lent van Sóspuszta
|
 |
Azon a hegygerincen megyünk majd tovább
|
A völgy után újra emelkedni kezdett az út, az energiám pedig egyre fogyott, ugyanis meg voltam fázva, el volt dugulva az orrom. Szóval kevés volt az oxigén, és le volt terhelve a szervezetem. Most megfogadtam, hogy csak egészségesen megyek túrázni a jövőben.
Lehetett volna tenni egy kis kitérőt a Dobogó-tetőre, és szétnézni a geodéziai mérőtoronyról, de kihagytuk. A Remete-hegy vagy a Pusztavár-hegy csúcsára sem mentünk fel, ez is kitérő lett volna. A kék túra útvonala is épp elég volt, nem volt már erő a lábamban, és a karomban sem (amivel a túrabotra támaszkodtam). Fellélegeztem, mikor lejteni kezdett a terep. De Nógrádsipek előtt, több kilométeren keresztül az út teljes szélességben sártenger volt, és a sár le akarta venni a cipőt a lábamról, s a túrabotokat használtuk, hogy ne csússzunk el. Azt olvastam, hogy ez a szakasz híres a sárról. És tényleg ízelítőt kaptunk a híres cserháti sárból.
 |
Jó kis sár
|
Nógrádsipeken le kellett térni a kék útról, hogy bélyegezzünk a helyi kocsma kerthelyiségénél, s onnan már egyenesen mentünk az autónkhoz. Egyébként a másik bélyegző a Coop boltban van, az közelebb lett volna. Egy helyi asszonyság megszólított minket, hogy nagy volt-e a "sar". Percekig beszélgettünk, szívesen hallgattuk az ízes palóc beszédét.
 |
| Nógrádsipeki bélyegző a Nagy-Sándor-kúriával |
|
 |
A Nagy-Sándor-kúria igaziból
|
 |
Ez meg a Balás Kornél-kúria szépen felújítva
|
A GPS által mért táv jócskán eltért a tervezettől: 19,43 km, 800 m emelkedéssel (a turista útvonaltervező szerint 17,5 km 550 m emelkedéssel). A lépésszámláló 32477 lépést mutatott. Összesen 114,9 km-t teljesítettünk a kéktúrából, 9,8 %-t.
