Pilisszentkereszt - Kevély-nyereg - Rozália téglagyár
A tavalyi kéktúránkat Pilisszentkereszten fejeztük be, most innen folytatjuk. Az útvonal 18,7 km hosszúnak ígérkezett 480 m szintemelkedéssel.
A logisztika kicsit bonyolult volt, a Békásmegyeri vasútállomásnál, a P+R parkolóban parkoltunk le, innen HÉV-vel mentünk Pomázra, ahol átszálltunk egy Volánbuszra, amely elvitt Pilisszentkeresztre. Este még további buszozás várt ránk.
Pilisszentkereszt szép falucska, de hamar el kellett hagynunk, mert a Kovácsi (Dera) patak árkában, szurdokában vezetett tovább a turistaút. A szurdok igazán szép látvány, a túranap csúcsélménye volt.
Útközben régi mészégető kemencéket és itt-ott víznyelők is is találtunk.
 |
A Dera-patak
|
 |
Régi mészégető kemence
|
 |
Eltömődött víznyelő
|
 |
A patakmederben lévő mély víznyelő aknafedlapot kapott
|
 |
Kanyargós szurdok
|
 |
A szurdok sziklafala
|
Mikor kiértünk a szurdokból, egy nagy üres parkolóba és pihenőhelyhez értünk. Egy lélek sem volt sem itt, sem a turistaúton, tekintve, hogy hétköznap vala.
 |
A pihenőnél
|
 |
Itt kóvályogtunk körbe-körbe
|
A pihenőből egy frissen kialakított, bokatörően göröngyös, nagyméretű zúzalékkal megszórt út vezetett tovább.
 |
| Erre vezetett az út tovább |
|
|
|
 |
| Erdőírtások |
 |
Ezzel eltüzelnénk otthon egy darabig
|
 |
Előttünk Csobánka
|
Egy darabig előttünk volt Csobánka, de aztán éles ívben kikerültük.
 |
| Csobánka közelében látható a Bölcső-hegy és a Nagy-Csikóvár vonulatai. |
|
|
Egy pihenőhelyen andalgó szerelmespár mellett kanyarodtuk fel a Szentkúti kápolnához vezető útra. A kápolna és környezete most teljesen kihalt volt. A leírás szerint a kápolnát már háromszor építették át, újították fel, szóval elég szépen ki van alakítva. Sajnos a haranglábon függő hajdani harangot már réges-régen ellopták, gondolom, azóta sem volt értelme pótolni. A rángatós norton kútfejet is rács védte, nehogy ellopja valaki.
 |
A Szentkúti kápolna Sarlós Nagyboldogasszony tiszteletére felújítva
|
 |
Emléktáblák a kápolnán
|
 |
A Lourdesi-barlang Szűz Mária szobrával és a szerb ortodox kereszttel
|
 |
A gyógyvízű kút
|
Gyógyvízzel feltankolva, meredek emelkedőn caplatva hagytuk el Szentkutat. A Hosszú-hegy oldalában mentünk végig, majd kijutottunk egy Csobánka melletti földútra.
 |
Visszanézve a kápolna irányába a Csikóvári hegyeket látni
|
 |
Távolban a Szamár-hegy
|
A Csobánka melletti földúton, a Csobánkai-nyergen sétáltunk a Kevély-nyereg irányába. Mellettünk drága kőkerítés, vélhetően jövendőbeli építési telkek sorakoztak. Innen aztán szép lesz majd a kilátás a hátsó teraszról.
 |
Csobánka, mögötte az Oszoly sziklás fala (no meg a Csikóvár is látszik)
|
 |
Irány a Kevély-nyereg
|
 |
| A DNY-i kilátás sem kutya (Pilisvörösvár irányába), majd azokon a hegyeken is végig kell mennünk a legközelebbi alkalomkor |
|
 |
Egy kis olcsó kerítés
|
 |
| A DNY-i panoráma |
Úgy döntöttünk, hogy egy kis kitérőt teszünk a Mackó-barlanghoz, levágva egy kicsit a kéktúra útját. Mikor láttuk, hogy meredek kaptató vezet fel, kezdtük megbánni, hogy erre jöttünk. Nagy nehezen felértünk a barlanghoz, amely egykor kőkorszaki emberek tanyája volt.
 |
| Mackó-barlang |
Továbbhaladva az ösvényen újra becsatlakoztunk a kéktúra útvonalába, és felértünk a Kevély-nyergi pecsételőhelyre. Valamikor egy menedékház állt itt, de már nyoma sincs. Csak néhány kőpad maradt itt mementóul, és egy újabb építésű esőház. A napsütéses nyeregtetőn idilli volt a hangulat, mintha a nyugalom szigete lett volna, egy csodálatos hely a virágzó odvas keltikék és virágzó törpe íriszek között.
 |
Odvas keltike szőnyeg
|
 |
Régi pad
|
 |
Idilli kilátás Budapestre és a Hármashatár-hegyre
|
 |
A Hármashatár-hegy, és a János-hegy
|
 |
Törpe íriszek
|
 |
A Kevély-nyergi bélyegző az esőbeállóval
|
A köves Rédlinger Adolf úton mentünk tovább, immár lefelé. Ezen az úton régen szekerek jártak, szódavizet szállítottak a menedékházhoz, de ma már annyira gödrös, hogy ezen nem jutna fel egy szekér sem. Az útközben látott Nagy-kevélyi kőfülke (Gyopáros-barlang) dolomit sziklafala látványos, a sziklafalban egy barlang is látható.
Majd meredek lejtős úton vágtuk át a Magas-erdőt Pilisborosjenő irányába. Egy picit letérve az útról elmentem megnézni az Egri csillagok forgatási helyszínét. Máskor úgysem jövök ide. A férjem nem jött velem, mert már fájt mindene. Az egri vár díszletei egész nagy területet elfoglaltak. Félig-meddig megépített falak és tornyok gazzal, és bokrokkal benőve. Nagyrészt betonból készültek néhány kődarabbal ékesítve, nem is tudom, hogy a filmben hogy tüntették el a beton látványát. Most a várfalak tetején több helyen szerelmi légyottot tartottak a környékbeli párok, már kezdtem zavarba érezni magamat, hogy itt nézelődöm.
 |
Rédlinger Adolf út
|
 |
Gyopáros-barlang
|
 |
A Magas-erdőben
|
 |
Az Egri vár díszletei
|
 |
| Emléktábla |
Visszakászálódtam az útra, és mentünk tovább. Hamarosan egy réten kellett keresztülvágni, de jelzés nemigen volt, ilyenkor jó szolgálatot tesz a GPS. Szép fenyőkkel kísért sziklafalhoz értünk, ahol lenézve megláttuk a Teve-sziklát, és mögötte a gyönyörű kilátást.
 |
Visszanézve a Kevélyekre
|
 |
| A Teve-szikla |
|
 |
| Panoráma |
 |
A Teve-szikla területe régen dolomitbánya volt
|
 |
Fenyves ösvény
|
 |
Kijárt ösvény
|
Pilisborosjenő szélén elmentünk a Vendel-hegyi kálvária mellett is. Ezt már nem sokat nézegettük, mert fáradtak voltunk. Utána a Köves-bércen caplattunk, itt régen bányagödrök voltak, amelyeket már benőtt a növényzet.
 |
Kálvária a Vendel-hegyen
|
 |
A Kálvária része
|
 |
A Köves-bércen
|
 |
Már látni a téglagyárat, mögötte a Csúcs-hegyet, és a Hármashatár-hegyet
|
 |
Mindjárt kiérünk a civilizációba
|
Házak mellett értünk ki a Külső Bécsi útra. Szinte azonnal jött a busz (kiderült, hogy ez az előző, csak késett), amely bevitt Budapestre az Árpád-hídig. Itt felszálltunk a HÉV-re, ami a Békásmegyeri P+R parkolóig repített, ahol várt a kocsink.
Ezen a napon 21,7 km-t mentünk, 854 m szintemelkedéssel a GPS szerint. Ez 37227 lépés volt.
Ezzel teljesítettünk a kéktúrából 249,7 km-t, 21,4 %-ot.
