Ősagárd - Katalinpuszta

Ősagárd-Katalinpuszta

 

A Cserhát hegységből már csak egy szakasz maradt ki, és ezt már időszerű volt bepótolni. Ez a szakasz a Naszály hegyet foglalta magába Ősagárd és Katalinpuszta között. A szakasz 15,2 km hosszú, 695 m emelkedéssel.

A kocsinkat Katalinpusztán hagytuk, a buszmegálló közelében. Feltankoltunk a szemben lévő italboltban kávéval és üdítővel, majd felszálltunk a buszra. Átszállás nélkül és elég gyorsan értünk Ősagárdra.

A buszról egy másik - korunkbeli, bár fiatalabbnak tűnő - túrázó is leszállt, aki rögtön odajött hozzánk, és kiderült, hogy ugyanabba az irányba megyünk. Csatlakozott hozzánk, annak ellenére, hogy figyelmeztettük, lassúak vagyunk.

Fura kerítés Ősagárdon

Ősagárdból kiérve szántók és kaszálók mellett, nagyfeszültségű távvezeték alatt haladtunk el, közel vízszintes terepen. 

Nagyfeszültségű vezeték

Visszanézve Ősagárdra

Dombos vidék

Kaszálók

Egy tanya mellett fiatal susnyós erdőn vágtunk át. Aztán a Farkas-hegy szélén szép kilátásra bukkantunk.

 

Állítólag a Kámor-Drégelyvár vonulatát lehet itt látni (Börzsöny)

A háttérben a szlovák hegyek is kirajzolódnak

Erdőbe értünk, és a terep enyhén emelkedni kezdett, de még nem volt vészes. Közben a fiúk jót beszélgettek.

Lankás emelkedő

 

Feljutottunk a Farkas-bérc gerincére, még eltartott egy darabig a kényelmes séta, majd aztán jött a fekete leves. A Naszályra innentől erősen meredek út vezetett. Többször meg kellett állnom pihenni. Újdonsült túratársunk kétszer-háromszor gyorsabb lett volna, de mindig megvárt minket, lehet, hogy már bánta, hogy velünk jött.

Első állomásunk a Kopasz-tető volt. Nevéhez méltóan ez egy sziklás, ritkás növényzettel ellátott orom, ahonnan csodálatos a kilátás.

Kilátás a Kopasz-tetőről

Innen láthattuk az eddig megtett utunkat, az egész Cserhátot. A képen középtájt látható a Szanda hegy, tőle jobbra Keszeg település, Keszeg mögött a távolban a Mátra (Ágasvár, Muzsla-gerinc) is látszik (a kép jobb oldalán), Keszegtől jobbra a csővári Várhegy. A kép balfelén (É felé) Ősagárd, mögötte a Romhányi-hegy. Ősagárd és Szanda közt a távolban a Karancs. Ezúttal távcső is volt nálunk, sőt az útitársunknak is volt, így elnézelődtünk egy darabig.

Továbbmentünk az úton, kis idő múlva barlang jelzést láttunk, de le kellett térni egy meredek lejtőn, hogy megnézhessük a Násznép-barlangot. Odabent denevérek laknak, igyekeztünk nem felverni őket. Vigyázat, a padlózat erősen csúszik, a párom el is taknyolt.

A Násznép-barlangban

A Násznép-barlang kívülről

A barlangtól sziklás falon kapaszkodtunk vissza a kéktúra útjára, ugyanis nem arra mentünk vissza, amerről jöttünk. Egy kicsit odébb újra szép volt a kilátás egy sziklaoromról. Innen már jobban el lehetett látni Börzsöny irányába is (É, ÉNY).

Balra a Börzsönyt látni, talán Diósjenő látszik előtte az iparterületével, középütt Nőtincs, mögötte távolabb Rétság, Bánk...stb.

Ősagárd a Romhányi-heggyel

Újabb meredek emelkedők jöttek, míg fel nem értünk a Naszály csúcsára, ahol egy régi vasbeton geodéziai mérőtorony található. Az épület falát nemrég cirill betűkkel firkálták össze kívül és belül, idei dátummal.

A kilátóba meredek, ódon vaslétrák vezetettek fel. Fent kicsit veszélyes a kibúvó nyílás, mert nem veszi körbe korlát, így aki nagyon elbámészkodik, az könnyen beleeshet. Szép a kilátás, de nem teljes, mivel a fák már sok mindent eltakarnak.

Panorámakép ÉNY-ról ÉK-ig

Ennyi látszik a Szentendrei-szigetből

ÉK-K

A Nógrádi vár alig-alig volt látható, mert pont takarásban volt. A kilátó tetején eléggé fújt a szél, ezért nem bántam, mikor lementünk. Most már több emberrel is találkoztunk a környéken, a többség úgy látszik, hogy Szendehely irányából szokott idejönni, szétnéz a csúcson, és visszamegy. 

Innentől már hál' istennek lefelé mentünk. Nemsokára kitérőt tettünk a Látó-hegy felé, a közelben a Vaditató-tót is megnéztük, amely egy eltömődött víznyelő.

Vaditató-tó

A Látó-hegyről ezt látni

Kár lett volna kihagyni a Látó-hegyet, mert itt egyben lehet látni a Szentendrei-szigetet, a Dunakanyart, Vácot, és a Visegrádi-hegységet.

Bükkösben mentünk tovább, az út fokozatosan, egyenletesen lejtett. A Szinlő-barlang mellett is elhaladtunk, de az nem látogatható. Több eldugult víznyelőt is láttunk.

Szemből időnként emberek jöttek felfelé, akik a kilátót akarták megnézni, még egy olimpikon is jött szembe a kis családjával.

Nagy sokára enyhébb lett a lejtő, és kiszélesedett az út, az emberi építmények száma is megnövekedett.

A Bik-kút már elapadt

Függőhíd egy eróziós árok fölött

Ötletes, masszív függőhidat emeltek egy árok felett, izgalmasabbá téve az átkelést.

A Gyadai-tanösvény és a Katalinpusztai Kirándulóközpont következett, ahol már máskor is jártunk. A kéktúra pecsét dobozában egy extra pecsét is található (Pest megye turistája túramozgalom pecsétje), gondoltam egyet, és abból is nyomtam a füzetbe, hátulra.

Végül a GPS szerint a táv 16,7 km lett, 788 m szintemelkedéssel, 26594 lépéssel. Ezzel a teljes távból 196 km-t teljesítettünk, 16,8%-ot.