Kékestető - Galyatető

Kékestető - Mátraháza -  Vörösmarty Fogadó - Vércverés - Galyatető

 

Már két hónapja nem voltunk túrázni, ennek több oka van. Szerintem a nyár kevésbé alkalmas túrázásra, mert általában túl nagy a hőség, és éget a nap. Az idei nyár nagyon változékony volt, s az egymást követő frontok kivették az energiámat, örültem, hogy éltem.

Mindezek ellenére augusztus legelején sikerült egy napra felhúznunk a túracipőt. Olyan helyet választottam, ahol erdős a terület, és vélhetően hűvösebb van, mint az Alföldön. A Kékestető-Galyatető táv az OKT igazolófüzet szerint 12,3 km, és 545 m emelkedéssel jár, amely nem tűnt túl megerőltetőnek. 

Aznap reggel az autónkat a Mátraházai ingyenes parkolóban hagytuk, majd elsétáltunk a Mátraházai autóbusz állomásig, ott ittunk egy-egy kávét, egyúttal a mosdót is igénybe vettük. 7:50-kor jött a busz, amely felvitt a meredek országúton a kékestetői szanatóriumig. Rögtön bélyegeztünk a szanatórium portájának falára kihelyezett bélyegzőnél (másik bélyegző a Tető Étteremnél van).

A kékestetői pecsét a TV toronnyal

Mielőtt elindultunk volna a csúcshoz felvezető lépcsősoron, bekapcsoltam az új Garmin eTrex 32x GPS navigátort, amit a Decathlonban vettünk. Előző nap rátöltöttem egy túratérképet, kíváncsi voltam, hogy mit tud.

Ráérősen kezdtük a napot, mert akkor úgy gondoltam, hogy a 12,3 km-rel hamar végezni fogunk. Jó alaposan szétnéztem, de fent még minden zárva volt, a TV toronyba sem lehetett felmenni.

Az 1980-ban átadott 178 m magas TVtorony

A Tető Étterem is zárva volt

Kilátás a Tető Étteremnél, a távolban talán Parádóhuta és Parád látszik

A TVtorony mellett a 60-s években épült, 65 m magas andezit adótorony

A nemzetiszínű csúcskő közelében egy fára szögezett hirdetményben adták közzé, hogy Maci Laci mostanában a Mátrában szokott ólálkodni.

Medveveszély

Elindultunk lefelé, 2019 vége óta már nem a déli sípályán kell lemenni, hanem egy kicsit hosszabb, de szebb úton.

Már nem erre kell menni

A He-Do Bár teraszáról

Az országutat többször keresztezve értük el a Jávoros-forrást, a Kékestetőn állítólag ez az egyetlen működő, kiépített forrás.

A Jávoros-forrásnál

Pihenőhely a forrás mellett

Kidőlt faóriások

Az idő vasfoga...

Itt-ott toronyba rakott kőhalmot szoktunk látni túrázásaink során. Állítólag ezek a land-art művészek alkotásai, vagy csak unatkozó turisták hagyták hátra útjelzőnek. A norvég hagyomány szerint kővé vált trollok.

Kezdett vadregényessé válni táj, az út közepén is forrás tört fel, amit nem győztünk kerülgetni. Az út mellett pedig lépten-nyomon vízmű létesítményeket, aknákat láttunk.

Patak az út közepén

Ennek a pataknak már neve is van: Somor-patak

Átkelő a Somor-patakon

Útközben több halott állatot találtunk, pl. egy rókát a turistaút közepén, vagy például ezt a szarvasbogarat.

Mátraháza mellett letértünk a Szent László-forrás irányába, éppen egy idős pár érkezett több ballonnal, hogy vizet gyűjtsenek.  Ez a forrás 1890 óta kiépített, amúgy Szent László fakasztotta a kardjával.

Szent László-forrás

Mátraházára leérve pecsételtünk az egyik büfénél, de a buszállomásnál is van pecsét. Sajnos a "Pagoda" nevű épületet sosem láttam, most sem arra vitt az út.

Mátraházai pecsét a "Pagodával"

Gyönyörű bükk erdőben vitt az utunk a Nagy-Hidas-völgy felé.

A Nagy-Hidas-folyás hídjáról

Elértük a Vörösmarty turistaházat, amely nem volt nagy szám, egy szocialista építmény, jelenleg láthatóan nem működött, zárva volt a kapuja. A félig-meddig kidőlt kerítésére volt felerősítve a bélyegző.

Amúgy nagyon szép időnk volt, itt az erdőben nem lehetett annyira érezni a kánikulát. Estek esők mostanában, ezért nem porzott az erdő, sőt elég sok gombát lehetett látni az ösvények mentén. Főleg őzlábgombát és különböző galambgombákat, egy fonott kosarat - ha lett volna nálunk - simán meg lehetett volna tölteni velük.

Ezt a tejelőgombafélét, és a kis gyilkos galócát nem vágytam leszedni

Nagy őzlábgomba

Erősen vargánya gyanús

Elértünk a Mátra-nyeregbe, a Csór-hegy felé el is kezdődött a meredek kaptatók sora, de a Csór-hegyi volt a legdurvább. Innentől előkerültek a túrabotok, és végig használni kellett őket. A Mátra-bérc-túra útvonalán mentünk végig fel-le hullámvasutazva. Utunk során többször tárult elénk szép látvány Parádsasvár felé.

A Csór-hegyen felfelé, visszatekintés a Kékesre

Irány a Csór-hegy csúcsa

Látkép a Csór-hegyről

Fent a bércen hirtelen megláttunk egy óriás pöfeteggombát, képtelen voltam otthagyni, mert még sosem kóstoltam, nálunk a sívó homokon még nem találtam.

Óriás pöfeteggomba

Bércvándorlás:

Kilátás a Bagoly-kőröl Parádsasvár felé

Felértünk a Vércverés nevű hegycsúcsra, ahol az erdő közepén is bélyegezni kellett egy információs tábla oszlopánál.

Kilátás a Vércverésről

Vércverési bélyegző

Azt reméltem, hogy nem lesz több emelkedő, de még jött a Nagy-Lápafő, a Nagy-Lipót, a Mogyorós-orom és a Galyatető. Már elegem volt, nem lett volna baj, ha nem lett volna ennyire meredek, hanem hosszan egyenletesen emelkedik felfelé. Egyrészt fárasztó, másrészt szívbetegként sűrűn meg kell állnom, ha túlságosan bedobogósodik a szívem, hogy le tudjon nyugodni a pulzusom. Egyszer csak zergeként száguldott el mellettünk egy fiatalember, és irigykedve néztem utána, hogy ő ezt büntetlenül megteheti. Közben nem nézett se jobbra, se balra, pedig volt sok szép látnivaló. Ezt az érdektelenséget viszont nem irigyeltem tőle, ő ezt valószínűleg csak teljesítménytúrának tekinti, és nem a természet szeretete miatt túrázik. 

Közben mi észrevettünk sok apró részletet is, amit néha le is filmeztünk. Például, hogy hogyan rágják le a hernyók az egyik tölgyfa lombozatát:

Vagy hogy hogyan tör fel víz az út közepén, hogyan születik egy forrás:

Patak az út közepén

 

Nagy sokára beértünk Galyatetőre. A turistacentrumban bélyegeztünk, itt két bélyegző is van, egyik kint, másik bent. Kértünk egy kávét, majd leesett az állunk, mikor láttuk, hogy 500 Ft-ba kerül. Egy vega hamburger például 2590 Ft-ba került volna, ha kértem volna. Nem semmi turistaárak vannak itt, nem bakancsos turistáknak való.

A Túristacentrum

A Hunguest Grandhotel Galya

 

Galyatetői pecsét a kilátóval

 

Innen sietnünk kellett, hogy elérjük a buszt visszafelé Mátraházára. A busz tulajdonképpen a túraútvonal mellett haladt végig.

Hogy mennyi távot tettünk meg ma? Jó kérdés. A Turistautak útvonaltervező szerint kb. 13,5 km-t, a GPS-ünk szerint 16,2 km-t. Melyiknek higgyek? Én inkább az utóbbinak. Az emelkedés kb. 470 m volt.

Ezzel a kéktúrából 62,5 km-t teljesítettünk, a teljes hossz 5,3 %-át.