Hűvösvölgy - Zsíros-hegy - Piliscsaba
A mai napra a terv 22,5 km volt, 585 m szintemelkedéssel.
Piliscsabán a vasútállomásnál hagytuk a kocsit, majd busszal, Solymári átszállással jutottunk Hűvösvölgyre. Először meg kellett keresni a bélyegzőt, mert az múltkor elmaradt. A bélyegző fent a Széchenyi-hegyi gyermekvasút peronja melletti falon volt. Bent a forgalmista irodában most is gyerekek ügyködtek, mint régen, nyilván nem úttörők, kíváncsi lennék, hogy honnan jönnek, és mi motiválja őket, tekintve, hogy ma már nem népszerű a vasutas szakma.
Innen rövid úton felmentünk a Fazekas-hegy nyergébe, ahol erdei sétány (Munkásmozgalmi sétány) vezetett tovább, kiépített járdákkal, régi tönkretett kommunista emlékművekkel. Ez a sétány kivezetett a Hűvösvölgyi rétre (Nagy-rétre), amely régen a Budapestiek szórakozóhelye volt állítólag.
 |
A Hűvösvölgyi bélyegző
|
 |
Szétrombolt betonépítmények
|
 |
Hej te bunkócska te drága...
|
 |
Egy úttörőcsapat állította
|
 |
A Hűvösvölgyi rét
|
Egy családi házas övezetben, a Remetekertvárosban mentünk tovább. Hatalmas villák sorakoztak, de köztük megbújt egy kicsi kápolna. A Másfélmillió lépés Magyarországon sorozat 79-s forgatásán még a kápolna magányosan állt, most már alig látszik ki a házak közül. Volt egy rövid útszakasz, ahol a közterületi zöldsávot feldíszítette valaki, jópofa aranyos módon. A kékút a máriaremetei kegyhelyre vezetett, ahol egy szép neogótikus templom, egy rendház és egy lourdes-i oltár áll. Szép itt minden, a park is a rengeteg vadgesztenye fával, és a sok felújított szoborral, melyek Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázolnak. Kár, hogy a templom nem kapott alsó vízszigetelést, így már messziről látszódtak a vizes foltok a falakon.
Leültünk a szabadtéri oltár előtti padokra és elfogyasztottuk a tízórainkat.
 |
A Szeleczky kápolna
|
 |
Útmenti dekorációk
|
 |
A Kisboldogasszony Bazilika
|
 |
Faragott kálvária-stáció
|
 |
A volt szervita rendház
|
 |
Emléktábla a templom oldalában
|
 |
A Lourdesi-oltár
|
Lassan elhagytuk a házakat, az Ördög-árok mentén kijutottunk a településről. Átvágtunk a Remete-szurdokon, majd egy köves meredek kaptatón - ahol majdnem négykézláb kellett menni - felértünk a Remete-hegyre, ahonnan szép volt a kilátás.
 |
Irány a Remete-szurdok
|
 |
Az Ördög-árok mentén
|
 |
Fent a Remete-barlang, épp egy ember vizsgálgatja
|
 |
Szép a kilátás a Remete-hegyről, lent a Remete-szurdok, távolban a Hármashatár-hegy, Nagy-Hárs-hegy, János-hegy
|
 |
| Remetekertváros |
 |
Sziklás út
|
 |
Gyönyörű, kövér farkaskutyatej csoportok
|
 |
Szép erdei út
|
Árkon-bokron át kanyarogva elértük a zsíros-hegyi üdülőtelep szélét, ahol bementünk a Muflonitató nevű büfébe. Itt volt a bélyegzőhely is a kerítésen. A büfé kb. ragadt a kosztól, a wécébe is elmentem, de jobb lett volna az erdőben intézni folyóügyeimet. A közelben megtaláltuk a Zsíroshegyi turistaház romjait is, béke poraira.
 |
A zsíros-hegyi pecsét a Zsíros-hegyet ábrázolja
|
 |
A Zsíroshegyi-üdülőház volt valamikor
|
 |
| Régen kőfejtő volt erre |
|
Fehérmurvás úton kezdtünk meredekebben emelkedni, majd egy sorompót kellett kikerülnünk. Errefelé sok feketefenyőt ültettek, ezért elég egyedi a táj. Fent kicsit letértem az útról jobbra, ahol ráláthattam a környező hegyekre.
 |
Ez a murvás út vezet fel a Nagy-szénásra
|
 |
Visszanézve Nagykovácsi felé
|
Kis kitérő a kilátásért a Hárs-hegy irányába
|
|
|  |
A Nagy-szénási Turistaháznak is már csak a romjait találni, ezt is anno a turisták építették kétkezi munkával, majd ezt is magára hagyták, majd ezt is széthordták, tönkretették, végül eldózerolták. Szomorú.
 |
A Nagy-Szénási turistaház emléktáblája
|
 |
... és emlékműje
|
Rövid emelkedővel feljutottunk a csúcs előtti fennsíkra, ahol egy magányos pad várt. Leültünk rá, és bámultuk a körpanorámát, ez volt a nap csúcspontja.
 |
Látkép a padról
|
 |
Ott van fent a csúcs
|
 |
| A csúcsról a panoráma |
 |
| Panoráma |
 |
| Panoráma |
Innen lefelé először elvétettük az utat, ezért vissza kellett jönnünk egy meredek emelkedőn. A helyes út egy ligetes erdő felé vitt.
 |
A Kutya-hegy nyergén
|
Befordultunk az erdő sűrűbb részébe, a Bükkös-árkot követve.
 |
| Bükkös-árok |
A Kőris-völgybe jutottunk, ahol az Erzsébet-kút, majd egy régi kőhíd mellett haladtunk el. Piliscsaba felé közeledve újabb kálvária stációval találkoztunk, minden túraszakaszra jut egy-kettő.
 |
Erzsébet-kút (Eliz-kút)
|
 |
Régi kőhíd maradványai a Kenyérmezői-pataknál
|
A Piliscsabai vasútállomáson a kocsink várt a P+R parkolóban.
Ezen a napon végül 25,3 km-t mentünk, 831 m szintemelkedéssel a GPS szerint. Ez 38295 lépés volt.
Ezzel teljesítettünk a kéktúrából 286,5 km-t, 24,5 %-ot.
