Galyatető - Mátraszentistván - Ágasvár Turistaház - Mátraverebély
Következő utunkon a tervezett táv 16,8 km volt, 285 m szintemelkedéssel. A kiszemelt szakaszon nem túl jó a tömegközlekedés, ezért úgy döntöttem, hogy Pásztóig autóval megyünk, és onnan átbuszozunk Mátraszentimrére, ahonnan átszállással jutunk Galyatetőre. A terv sikerült annak ellenére, hogy csupán 5 percünk volt az átszállásra.
Galyatetőn nagy volt a nyüzsgés, mivel éppen teljesítménytúrázók lepték el a környéket, akik 56 km-s táv teljesítésével voltak elfoglalva.
Dicséretes, hogy Galyatetőn ingyenes WC-k állnak rendelkezésére az arra járóknak, gyorsan igénybe is vettem, mikor odaértem. Majd egy lépcsősoron felsétáltunk a kilátóhoz. A kilátó a 960 méter magas Péter hegyesén épült 1934-ben, majd 2015-ben felújították, új lakószintekkel és lépcsőkkel látták el. 200 Ft bedobásával lehet felmenni, de akiknek nincs 200-asa, azok mindenféle papírpénzt és aprópénzt hagynak az automata tetején, ki tudja, hogy aztán ki szedi össze a pénzt a nap végén.
 |
| A Galya-kilátó |
A kilátó felső szintjein bivakszállásokat építettek köralakú nyílásokkal, fent még az ajtók is köralakúak. Régen az épület belsejében vezetett fel egy vas lépcső, most kívülre rakták, s külön van a feljárat, külön a lejárat. Szép lehet, mikor este és reggel a nap átsüti a színes kerek ablakokat.
 |
A Galya-tető az adótoronnyal
|
 |
Távolban a Parád-névkezdetű települések, és a Bükk
|
 |
Északra Mátraalmás, Szuha és Mátramindszent, a Karancs-Medves a távolban
|
 |
Látvány Északtól Nyugatig
|
 |
A felújítás alatt álló Grand Hotel Galya, háttérben a Kékestető
|
A kilátó tetején is volt egy bélyegzőhely, de mi már máskor bélyegeztünk a turistaháznál.
A Galyatetőt elhagyva egyre szűkebb turistaúton kellett haladnunk. Az egyszemélyes keskeny ösvényen állandóan a hátunkban lihegett egy, vagy egy egész sor teljesítménytúrázó, akik félig futva, rohanva próbáltak előrejutni. Másból sem álltunk, mint a gyakori félreállásból, hogy ne akadályozzuk őket.
 |
Véletlenül most üres volt az ösvény
|
 |
Már virágzik az őszi kikerics
|
Elhaladtunk a Piszkés-tetői Csillagvizsgáló kapuja, és kerítése mellett, de a csillagvizsgáló épületéből nem láttam semmit.
 |
Az elapadt Piszkés-kút a kerítés mellett
|
Balra letértünk. hogy megnézzük a gyönyörű kilátást egy domb széléről. Vicces volt, mikor ránkszólt az egyik teljesítménytúrázó, hogy "Nem arra!", ez megtisztelő volt a részéről, hogy kinézte belőlünk, hogy mi is teljesítménytúrázók vagyunk.
 |
Kilátás a Nyugat-Mátrára
|
Hálistennek Mátraszentlászló szélén, a Piszkés legelőnél a teljesítménytúrázók letértek jobbra, a Vörös-kő irányába. Végre fellélegezhettünk.
 |
Mátraszentlászlón
|
 |
Itt mintha nem jártak volna a rendszerváltás óta
|
Mátraszentistvánra beérve bélyegeztünk a buszmegállónál, a Vidróczki Csárdát valahogy észre sem vettem, pedig ott kellett lennie. Állítólag zárva van, ezért valószínűleg ki sincs írva. Amúgy a 3Patak Panzió bejáratánál is van egy bélyegző.
 |
A mátraszentistváni bélyegző a Három falu templomával
|
Ezután volt egy kicsi eltévedésünk, mert hiányzott a jelzés, ahol jobbra kellett volna kanyarodni. Sebaj, visszataláltunk hamar.
 |
Sípálya és üdülőházak Mátraszentistvánon
|
Mátraszentistván végén meglepetés ért minket, mert a teljesítménytúrázók visszacsatlakoztak a kék háromszög jelzésű túraútról (a Vörös-kőről), s kezdődött megint a kerülgetés. Közben áthaladtunk az ún. Rebeka-kerten, ahol régen kősáncok között krumplit termesztettek az emberek. A kősáncok még láthatóak, de ma már erdős a terület.
A Mátra-bérc tetején vezetett a gerinctúra hullámozva fel-le. A Szamár-kői leágazásig haladtunk együtt a teljesítménytúrázókkal, ahol ők felmentek az Ágasvári csúcs felé. Mi is felmentünk a Newton-szikláig szétnézni.
 |
Kilátás a Newton-szikláról, Nagybátony felé
|
Nemsokára beértünk az Ágasvári Turistaházhoz, ahol pecsételtünk, és a párom megevett egy gulyáslevest. Itt is nagy volt a nyüzsgés. Kinézetre a ház az 1927 évi kibővítése óta talán ugyanilyen állapotban áll, mivel korszerűsítésnek semmi nyoma. Több láda alma ki volt pakolva, ingyen lehetett venni belőle, jól esett. A bélyegzőt a kapu előtti tájékoztató tábla oszlopán találtuk meg, de állítólag belül a pultnál is van.
 |
| Ágasvári turistaház |
|
 |
Az Ágasvári pecsét bizonyára a turistaházat ábrázolja, de nem tudom kivenni
|
Folytattuk utunkat lefelé.
 |
Itt-ott szép a kilátás nyugatra
|
 |
Visszatekintünk az Ágasvár kúpjára, mintha a vármaradványt is látni vélnénk
|
 |
Talán Nagybátony
|
Egyre sűrűbb, sötétebb erdőben haladtunk, itt már nem volt sehol egy lélek. Közeledett az este is, sietni kellett, ezért itt már nagyon rohantunk. Mikor kiértünk egy rétre, akkor már tudtuk, hogy közeledik Mátraverebély. Beértünk a vasúti megállóhoz, s az ott lévő fába félig benőtt bélyegződoboznál bélyegeztünk.
 |
A mátraverebélyi bélyegző a gótikus templommal
|
Mátraverebélyen van egy bélyegző a Polgármesteri Hivatal épületénél, és egy kisboltnál is, de ez utóbbi irányba már nem vezet a kék út, mert 1-2 hónapja módosították a nyomvonalat.
Mátraverebély arról híres, hogy itt ölték meg társai Vidróczky Mártont, a híres betyárt.
Mátraverebélyen pont lekéstük a buszt, egy órát vártunk a következőre, de az nem vitt be Pásztóra, ezért a 21-s úttól gyalogolnunk kellett a kocsinkig. De nem baj, mert útközben találtunk egy jó fagyizót, ahol mennyei volt az "Őrség zöld aranya" nevű fagyi.
A Turistautak útvonaltervező szerint 17,7 km-t tettünk meg ma, a GPS-ünk szerint 20,1 km-t (hozzászámítva a busztól az autónkig történő gyaloglást is), összesen 34525 lépést. Az emelkedés 508 m volt, az ereszkedés 1151 m.
Ezzel a kéktúrából 79,3 km-t teljesítettünk, a teljes hossz 6,8 %-át.
