Kisinóci turistaház-Nagymaros

Kisinóci turistaház - Törökmező turistaház- Nagymaros

Egy októberi reggelen nekivágtunk egy újabb szakasznak, amely hossza hivatalosan 20,4 km, 625 m emelkedéssel. 

Autónkkal Nagymaros P+R parkolójában álltunk le, majd felsétáltunk a vasútállomáshoz. Itt még jegypénztár is volt, ahol vettünk Kismarosig egy-egy jegyet. Egy szupermodern emeletes vonat érkezett, szinte sajnáltam róla leszállni a pár kilométer után. 

Kismaroson igencsak hideget érezem, mert fújt a szél, még a sapkámat is felvettem. 

 

Kismarosi köztéri szobor

Pár perc sétával megkerestük a buszmegállót, ahonnan a Kóspallagi busz indul. Ez egy olyan busz, amely csak hétvégenként megy tovább (naponta kétszer) a Kisinóci turistaházhoz, ezért hétköznap nem is tudtuk volna megtenni ezt a szakaszt. Mondanom sem kell, hogy a busz szinte csak túrázókkal volt tele, így az egész csapat a turistaháznál szállt le.

Rögtön sorban álltunk az OKT pecsétnél, majd benéztünk a turistaházba, ami szintén tele volt emberrel, mert a szállóvendégek éppen reggeliztek.

 

A Kisinóci turistaház pecsétje

 

A gyönyörű Kisinóci turistaház

A busszal jött csapat nagy része a Nagy-Hideg-hegy irányába indult el, mi meg Nagymaros irányába. Majd egyszer mi is elmegyünk a másik irányba is.

Fiatalos erdőben, keskeny csapásokon vezetett az út. Átkeltünk a Ló-hegyi-patakon az őszi erdőben, majd kis idő után feljutottunk a Vörös-haraszt nyergébe. A kálváriahegyen nagy keresztek, és stációk sorakoztak. A kilátás igazán figyelemreméltó volt, így pár percet leültünk az ott lévő padra nézelődni.

A Ló-hegyi-patak

A kóspallagi Kálvária hegyen

Stáció

Kóspallag és a Börzsöny, és persze a szlovák hegyek

A Börzsöny hegyei

Lefelé Kóspallag felé

A kóspallagi Mária neve templom

Előtte szép Mária szobor

A falu túlsó szélén a focipálya mellett nem vettük észre a leágazást, így sikerült túlmennünk, de hamar észrevettük. Újra erdőbe jutottunk, és nemsokára átkeltünk a Korompa-patak mély árkán.

Az erdőben

Hosszabb erdei vándorlás után kiértünk egy szántó szélére, ahonnan szép kilátás tárult elénk.

Közelben a Pusztatorony hegye

Panorámakép

Középütt Hegyes-tető (állítólag), mögötte a Visegrádi-hegység

A szántó mellett a Békás-rét terült el.

Innen a Magas-Börzsöny, a Sas-hegy (amiből elég sok van a környéken is) látszik, de állítólag távcsővel láttuk volna a Nagy-villámot is

A Békás-rét

A rét után újra erdőbe értünk, majd egy völgyes-dombos részen (Malom-völgyben) átkeltünk a Malom-patakon. A közelben halastó is van, a vízfelület néha áttündökölt a fák között. Rövid meredek emelkedőn jutottunk fel a Törökmező turistaházhoz.

Fiatal erdőben

Erdei mélyúton

Malom-völgy a Malom patakkal

 

Ahogy felértünk a fennsíkra, és kibukkant előttünk a Törökmező turistaház és környéke, nyüzsgő embertömeget láttunk meg. Valószínűleg egy céges rendezvény volt a kipakolt asztalok és a kinti bográcsozás. Emellett bent a turistaház is tele volt emberekkel. Megnéztük az étlapot, de elég borsos árak voltak. A túloldalon kimentünk a turistaház másik oldalára, és itt is rengeteg embert találtunk. Egy-két asztalon egy gombász társaság mérte fel az aznapi zsákmányt, szívesen csatlakoztam volna hozzájuk, ha tehettem volna. 

Amíg én pecsételtem az ott lévő OKT pecséttel, a párom vett két üdítőt a büfében. Igazán ránk fért egy kis nedű, és közben falatoztunk a hozott szendvicsünkből.

A Törökmező turistaház pecsétje (hát ez így sikerült)

A turistaház mellett kis vadaspark és kalandpark is volt, ezek mellett elsétálva hagytuk el a turistaház területét, majd az erdő szélén megláttuk a tulajdonképpeni Török-mezőt.

Török-mező

Újra erdőben folytattuk az utat, majd a Hangyás-völgybe, és a Vizes-árok nevű völgybe értünk.

A Vizes-árok felé

Aztán meredek szakasz következett. Felmentünk az Alsó-Körtvélyes hegyhátára, a Déchy Mór-pihenőhöz.

Kilátás a Déchy Mór-pihenőnél, balról jobbra: Gallák, Csák-hegy, Kálvária-hegy, Nagy-Koppány, Kopasz-hegy, Só-hegy, a két fa közt Kis-Inóc, a Kálvária-hegy előtt Márianosztra

Jobbra a Nagy-Hideg-hegy és a Csóványos

Törökmezőtől kezdve tanösvény kísérte utunkat tájékoztató táblákkal. Fent a pihenőnél egy fennsíkra értünk, amelyet Csapás-réteknek neveznek. Ez a legszebb rét, amit eddig láttam. Itt-ott facsoportokat hagytak meg a legeltető állattenyésztésre emlékezve, mivel itt egy marhahajtó út volt régen, és a fák árnyékot biztosítottak az állatoknak, és a gulyásnak is. 2012-ben állították vissza a régi állapotot, szerintem érdemes volt. Egyébként egy extrém hosszú rétről van szó.

Csapás-rétek

A rét mellett aszfaltos erdei út is halad

A rét olyan volt, mintha soha nem akarna véget érni, de nem bántam, mert nagyon kellemes, hangulatos hely volt. De aztán csak kiértünk a Köves-mezőre. Ez egy aszfaltozott parkolónak kinéző hely. Valamikor szép lehetett innen a kilátás, de ma már a fáktól nem látni szinte semmit.

A Köves-mező

Egy hegy azért kikandikált (a Visegrádi-hegység egy tagja)

Újra betértünk az erdőbe, és aztán jött a feketeleves. A Hegyes-tetőre igencsak meredek kaptató vezetett fel, és elég hosszan. Sok ember jött szembe, némelyik arcán kárörvendést véltünk felfedezni. Használtuk a túrabotunkat, de így is sűrűn meg kellett állni lihegni néhányat. Mikor felértünk a férjem már fel sem akart menni a Juliánus barát kilátóba, úgy kellett rábeszélni.

Julianus barát kilátó

A torony betonlépcsőjének belépési szélessége iszonyú keskeny volt, így a cipő talpa nem fért el rajta, ezért nagyon oda kellett figyelni minden lépésre. Nem szeretem az ilyet. De kárpótolt a látvány, mikor felértem. Szinte minden irányba el lehetett látni, az eddigi legszebb kilátóhely.

Visegrád, mögötte a Szentendrei-sziget és a Naszály hegy

Lepence felé nézve

Szent Mihály-hegy, erre kell majd továbbmennünk a tv adótorony felé

Szob és Pilismarót felé, Nyugat-Börzsöny

É felé, a Magas-Börzsöny felé nézve (kb. arról jöttünk)

Panorámakép ÉNY-ÉK

A hegyről lefelé menet sokkal lankásabb volt, mint a túloldalon. Átmentünk az Ürmös-réten, az adótorony mellett. Több víznyelőnek kinéző lyuk mellett is elhaladtunk, melyek rozoga régi kerítéssel voltak körbekerítve, kiírva semmi nem volt. Utólag annyit tudtam meg, hogy ezek mesterséges kutatóárkok. Valószínűleg a 70-es években fúrták őket, vélhetőleg a Bős-Nagymarosi erőműhöz kapcsolódóan. Ugyanis volt olyan terv, hogy a hegyen víztározókat hoznak létre, amelybe éjjelente az olcsó éjszakai árammal felszivattyúzzák a vizet, nappal pedig lezúdítják a lenti víztározóba, amely több nappali áramot termel.

Nagy kerülővel kellett lemenni Nagymaros felé hegyoldalban oldalazó keskeny ösvényen, tele göcsörtös fagyökerekkel. Figyelnem kellett, hogy fel ne bukjak.

Kutatóakna

Fokozottan védett területen ereszkedtünk tovább a Templom-völgyben. A legszebb hely, ahol eddig jártunk. Burjánzó növényzet, kellemes lankás terület egy vízmosást követve.

A település szélén a szegénység tetten érhető. Nagy szintkülönbségek, andezittufába vájt melléképületek, pincék jellemzőek itt.

A katolikus templom mögött a Visegrádi várhegy

A Dunaparton

Szemben Visegrád

Visegrádi vár

A szép katolikus templom belsejébe sikerült bepillantani, mert nyitva volt az ajtó. Lesétáltunk a kompig, ott ettem 2 palacsintát, aztán visszasétáltunk a kocsinkhoz.

Nagymarosi bélyegző katolikus templommal

 

Ma megállapítottuk, hogy a Börzsöny az egyik legszebb magyar tájegység.

A GPS szerint a mai táv 23,2 km lett, 984 m szintemelkedéssel, 37600 lépéssel. Ezzel a teljes távból 216,4 km-t teljesítettünk, 18,5 %-ot.