Nagyvázsony - Kab-hegy - Úrkút - Városlőd
Újra arra adtam a fejem, hogy néhány kollégával és ismerőssel merészkedtem el kéktúrázni. Ezúttal 2 napos túráról volt szó, mivel a lakóhelyünktől elég messzire kellett utazni. Mivel a bejáratott túracipőmet nem találtam, egy vadiúj terepfutó cipőben indultam el, bízva a legjobbakban.
Az első nap a kékkönyv szerint ez egy 23,9 km hosszú, 480 m szintemelkedésű szakasz lett volna.
Városlődről Veszprémi átszállással, autóbusszal mentünk át Nagyvázsonyba. Egy kis park közelében tett le a busz, ott egy kocsmában bélyegeztünk, majd elgyalogoltunk a várig. A városban úton-útfélen mindenhol Kinizsi szobrokat láttunk. A várat és környékét szívesen megnéztem volna, de még rengeteg út állt előttünk, és nem volt rá idő.
 |
A Veszprémi Életfa, ezt még a buszról fényképeztem | | Pöcsétöltem Nagyvázsonyon |
|
 |
| Kinizsi szobor, egy a sok közül |
 |
| Park világháborús emlékművel |
 |
| A Nagyvázsonyi református templom |
 |
| A várnál |
 |
| A vár |
 |
| Itt is egy Kinizsi szobor |
 |
| Itt meg egy fej |
 |
| A vár melletti evangélikus templom |
 |
| Karókerítés a vár körül |
 |
| Postamúzeum a vár mellett |
Mikor elhagytuk a várat, láttunk egy régi vízimalom épületet, melynek lapátját néhány szorgos legény éppen most gyártotta le új faanyagból .
 |
| Csörsze-malom felújítás |
 |
| Távolról visszanézve a vár |
Egy szántó melletti földúton vitt az utunk, nyílt terepen, majd egy rét következett, mindenhol szétszórt kövekkel, ugyanis ez egy márgafennsík, üledékes kőzetekkel.. Mivel még március volt, száraz volt a fű, és a fák is alig éledeztek. De már itt-ott tavaszi virágok nyíltak.
Már messziről láttuk a Kab-hegyet, ahova fel kellett majd caplatnunk. A téli tespedés után ez nagyon nem esett jól nekem. Fent volt egy adó-vevő antenna állomás, és a fából készült Kinizsi Pál-kilátó.
 |
| Szántók mellett |
 |
| Száraz rét |
 |
| Tavaszi hérics |
 |
| Talán berki pimpó |
 |
| Száraz még minden |
 |
| Nyelespöfeteg gomba a réten |
 |
| Szétszórt kövek mindenhol |
 |
| Fel a Kab-hegyre |
 |
| Félúton visszanézve |
 |
| A kilátóból |
 |
| A Balaton is látszik |
 |
| Panorámakép |
 |
| Kab-hegyi pecsét a Kinizsi-kilátóval |
 |
| A rádióadó |
A hátralévő úton már csak lefelé kellett mennünk száraz bozótos és erdők között.
 |
| Vadvirágok |
Úrkúton a Csárda-hegyi őskarszt a látnivaló, ahol hosszú falépcső vezet le a sziklafalak közé. Ez az őskarszt bányászat során került elő, miután kibányászták közűlle a mangánércet. Bevallom, én már nagyon fáradt voltam, ezért nem mentem le a lépcsőn.
 |
| Úrkúti pecsét |
Én már túlélő üzemmódban baktattam tovább. Kislődnél azt hittem, hogy már a célnál vagyunk, mert az ottani vasútállomáson volt a Városlődi pecsét. De tévedtem, mert még több mint 4 kilométert kellett sétálnunk a településközpontig.
 |
| Talán egy bányatelep |
 |
| A kislődi Sobri Jóska élménypark |
 |
| Városlődi pecsét tájházzal |
Városlődön betértünk egy kocsmába inni egy-egy felest, aztán megkerestük a szállásunkat, ahol nem kellett sokat ringatni az elalváshoz.
A GPS-m szerint ma 28,58 km-t mentünk, és 889 m szintemelkedést. Ez volt eddig a leghosszabb túrám. A mai nappal teljesítettem a kéktúrából 346,8 km-t, 29,6 %-ot.
