Piliscsaba - Dorog

Piliscsaba - Klastrompuszta - Dorog

Hogy-hogynem Esztergom környékén akadt dolgunk, és elhatároztuk, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal, és a környéken végigjárunk egy kéktúra szakaszt.

A kinézett szakasz 18,5 km hosszú, 425 m szintemelkedéssel.

Dorog vasútállomás P+R parkolójában leparkoltunk, és megvártuk a Pest felé tartó vonatot. Jó dolguk van az erre élőknek, mert a pesti vonat sűrűn jár. Ez már nem a Cserhát, ahol 4 átszállással, több óra utazással jutottunk el egy 20-30 km távolságban lévő településre. Itt az állomásépület, az utak és parkolók is szépen fel vannak újítva. De jegypénztáros nem volt, így a vonaton, a kalauztól tudtuk megvenni a jegyet. 15 perc alatt Piliscsabára értünk, ahol hasonló állomásépület várt.

Átkeltünk a síneken, ahol már messziről láttuk a kék felfestést. Egy villanyoszlopon hamar megtaláltuk a pecsétet is.

Piliscsabai vasútállomás

Az állomással szemben villák sorakoznak

A Piliscsabai pecséten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem főépülete lenne látható

Aztán átvágtunk a Klotildliget nevű üdülőtelepen, és kiértünk egy homokos útra, amely egy erdőn vezetett át. Közel sík terep, hegyek sehol, homokos bevágás, akár az Alföldön is lehettünk volna.

Homokút

Egy darabig nem volt semmi látnivaló, aztán a Studenka-forrás kék pöttyel jelzett útja csatlakozott be jobbról. Bár útnak inkább mégsem nevezném, csak egy csapás volt egy erdőirtás bozótján keresztül. Egy fa is meg volt jelölve egy kék pöttyel, talán az volt a "Wass Albert-fa", amelyről az útikönyvünk beszélt. Hamarosan kiértünk Piliscsévre, ott már láttunk néhány hegyet is.

Piliscsévre beérve

Betértünk a Müllner Pub-ba egy kávéra, aztán kanyarogva átszeltük a falut, útba ejtve a barokk római katolikus templomot.

A falu túlsó szélére érve

A Pilis vonulatait igen, de a borpincéket sajna nem láttam

Kezdődik az emelkedő a bozótosban

A bozótosból kiérve, lucernaföld mellett emelkedett az út. Visszanézve gyönyörű volt a látkép, láttuk Piliscsévet, és a környező hegyeket.

Gyönyörű látkép (baloldalt Piliscsév, jobb oldalt talán Leányvárt látni)

panorámakép

Terepbiciklisek érkeztek a szokásos elnyűhetetlen bringájukkal. Ezeknek a bicajoknak, és a gumijaiknak semmi sem árt? - szoktunk elgondolkozni ezen néha.

Áthaladtunk a vadföldön (ahol a vadászok lesből szokták lelőni a vadakat), aztán felértünk a nyeregbe, ahol a híres Szent Péter fája nevű öreg tölgyfa áll. Több száz éve őrzi már az útkanyarulatot, állítólag Petur bán is ide járt gondolkozni, lovát a fához kikötve.

Az erdőben lefelé ereszkedve jobb oldalt egy másik érdekes fa, egy látható gyökerű bükkfa áll. Állítólag a 19. században egy remete ennél a fánál adott rendszeresen gyógyítási tanácsokat a környező lakosoknak .

A remete-fa

Jobb oldalról barlang jelzés tűnt fel, innen lehet megközelíteni a Leány-barlangot, és a Legény-barlangot. Régen ezekben is valószínűleg remeték éltek.

Pár percre megálltunk az útelágazásnál, ez épp elég volt ahhoz, hogy néhány légyféle megtámadjon. Elhessegetésre talán még agresszívabbak lettek, nem zavartatták magunkat, megültek a szakálban, hajban és nem akartak elmenni. Talán böglyök voltak? Hál'Istennek nem ismertem őket eddig. Egy beszállt a fülembe, hiába mondtam a páromnak, őszerinte nem volt a fülemben semmi. De a párom sajna az a típus, aki - adott esetben - még egy orra előtt táncoló elefántot sem venne észre. Továbbmentünk, de a fülemben csak volt valami, úgyhogy benyúltam az ujjammal, és éreztem a rovar testét az ujjam végénél. Ettől éktelen zsinatozásba kezdett a fülemben. Aztán benyúltam egy zsebkendővel, és sikerült kiszedni élve a böglyöt (bár szét akartam nyomni), rögtön el is repült.

Úgyhogy, aki arra jár, vigyázzon, mert veszélyes környék. Veszélyes helyen éltek ezek a remeték.

 

Ez az a veszélyes hely, már csak egy vaddisznó hiányzott a dagonyából

 

Klastrompusztára értünk, bal oldalt egy nagy fa és egy  fedett építmény látszott. Továbbmenve bekerített templomrom, házak, üdülőházak, és kiépített aszfaltút tűntek fel.

A Pálos-fa

Ennyi útjelzés vezet ide

A Pálos kolostorrom

Pálosok

Kesztölc-Klastrompuszta hétvégi házas övezete

Nagy kár, hogy a romokat csak messziről lehet nézni, építhettek volna föléjük valami hídfélét, amelyen végig lehetne menni.

Egy útszéli oszlopon megtaláltuk a pecsétet (a másik pecsét a helyi büfénél van).

 

Klastrompusztai pecsét a klastromrom feletti építményel

Aszfaltozott úton mentünk tovább, jobbra a településrész, balra bozótos. A bozótosban itt-ott régi pihenőhelyet lehet felfedezni korhadt padokkal, asztalokkal, amelyeket már rég nem használnak. Itt van vélhetően valahol a pálosok halastava, de azt is benőtte már a bozót.

Egy hídon átkelve ilyen növény volt mindkét oldalon

Aszfaltúton

A kényelmes aszfaltúton elbambultunk, pedig jobbra be kellett volna menni egy csapáson. Mentségünkre szóljon, hogy a kékjelzés nagyon ritkán van errefelé felfestve, szinte csak elvétve látni. Szóval korrigálni kellett az utunkat. A tévedéssel 1 km-rel nőtt a távunk.

Végül aztán jobbra betértünk az erdőbe, ezen a szakaszon elég rendes emelkedő van, ezért a botunkat is elővettük. De szerencsére nemsokára felértünk a Kétágú-hegy oldalába, ahol már közel vízszintesen, nyílt terepen haladtunk. Ez a rész volt a nap fénypontja, mert csodálatos innen a kilátás.

Balról, lentről jöttünk

A Dorogi-medence

A Kétágú-hegy oldala, az Öreg-szirt

Lent Kesztölc van előttünk

Dorog, ide megyünk

Ez az út a "Sziklák alatti dűlő", előttünk a Fehér-szirt

Az Öreg-szirt

Panorámakép

Alattunk Kesztölc öreg szőlőtáblái húzódtak, amelyeket nagyrészt már nem művelnek, magukra hagyták őket (kivéve néhány szőlősort). Leereszkedve a hegyről aszfaltútra tértünk, melyen a kereszteződésnél megint túlmentünk, ezért kis idő múlva vissza kellett fordulni. Ugyanis az aszfaltra felfestett balra mutató kékjelzés erősen megkopott, nehéz észrevenni. Ez a kitérő plusz 500 m-t jelentett pluszban.

Itt a kékút a Cseresznyés-hát dombján vág keresztül, gyümölcsös parcellák mellett (megkóstoltam egy szilvát, gyerekkorom "ősz aszalójára" emlékeztetett). Beérve Kesztölcre, egy villanyoszlopon egy másik túramozgalom bélyegzőjét találtuk:

A Pilisi vándorlás egyik pecsétje-Kesztölc

A településről kiérve susnyós szálerdőben mentünk tovább, egy nem egyértelmű jelzésnél rossz irányba tértünk, így itt is értékes időt vesztettünk, itt kb. 1,2 km-rel több került a lábunkba. Közben esőfelhők gyülekeztek, ezért is kellett volna sietni. Dorog szélére érve el is eredt az eső, pedig a vasútállomás még elég messze volt. Szóval nem úsztuk meg szárazon.

A kocsihoz érve szokás szerint elfelejtettem kikapcsolni a GPS-t, Esztergomnál jutott eszembe. Végül a táv 22,9 km lett (ebből kb. 2,7 km tévedésből), 598 m szintemelkedéssel, 34752 lépéssel. Ezzel a teljes távból 180,8 km-t teljesítettünk, 15,5%-ot.